Herczeg Zoltánra és egy másik férfira tavaly októberben csaptak le a nyomozók, drogkereskedelem gyanúja miatt tartóztatták le őket. A divattervező fél évet töltött letartóztatásban, négy hónapot pedig bűnügyi felügyeletben, augusztus 20-án járt le a korábbi határozat, a bíróság pedig nem hosszabbította meg a nyomkövetős kényszerintézkedést. A kerületi ügyészség szeptemberben fellebbezett a végzéssel szemben, a bíróság viszont három héttel ezelőtt úgy döntött, véglegesen megszüntetik Herczeg bűnügyi felügyeletét, aki így szabadlábon védekezhet.
A divattervező, aki könyvet is írt a vele történtekről, nemrég a Fókusznak mesélt arról, hogyan élte meg a letartóztatását és annak utóhatását.
Jó nagy marhaságot csináltam, és hát megjártam. Megfizettem érte. Hogy jön le a szüleim előtt, a párom előtt, az egész ország nyilvánossága előtt, hogy egy művészember, egy forradalmár, vagy egy civil aktivista ilyen szarságba keveredik? Ez rendkívül kínos. Nem magam miatt, mert én bevállaltam, tudtam, hogy a karma utolért, de ne lássa anyám a tévében, ne lássa a párom, mert szégyellem, hogy ilyen fájdalmat okoztam nekik. Nem méltó az egész szituáció. Ez sokkal jobban zavart, mint hogy velem mi van. Az nem fontos
– magyarázta.
A letartóztatását követően egy kamerával ellátott magánzárkába került, ott kezdett el írni, amire terápiaként tekintett: 400 darab A4-es oldalt írt tele, amit aztán könyv formájában is kiadott.
Volt ennek a történetnek egy sokkal szomorúbb, sokkal mélyebb és sokkal kiábrándítóbb jelenete is, vagy szála, mint maga a büntetőügy. A magánéletünkből kiderült aljasságaim, amire megint csak nem vagyok büszke, nem lehetek. Hűtlenség volt, megcsalás volt. Nincs mit ehhez hozzáfűzni, nem szép dolog. Mi lehet egy férfi meg egy nő között, ami a legnagyobb fájdalom, trauma? Csak az.
A divattervező hozzátette, szerinte szeretettel mindent meg lehet oldani, és így gondolkodott a párja, Mariann is, akivel végül sikerült új fejezetet nyitniuk az életükben.
Mint mondta, úgy véli, a vele történtek a javát szolták, ugyanis a tanulási folyamat által jobbá, többé és erősebbé válhatott.
Hogy mennyivel lettem több, mit tanultam belőle, és mi az, ami rám vonatkozik? Az, hogy ne csináljunk hülyeséget, ne csináljunk törvénytelenséget, vigyázzunk magunkra sokkal jobban, mert a szabadság nagyon illékony. Akkor derül ki az értéke, amikor nincs. Próbálok minden pillanatban úgy élni, hogy éljek azzal a tudással, amit kaptam. Amiért utólag hálás lehetek, és most is azt gondolom, hogy ebből a traumából, tragédiából, borzalomból én próbálom kihozni a tőlem telhető legtöbbet, hiszen nem tehetek mást.
A teljes interjút ide kattintva lehet megnézni.
