Törőcsik Franciska a Nők Lapjának adott interjút, melyben mesélt a karrierje alakulásáról, a maximalizmusáról, és arról is, hogy szerinte manapság a színészi pályán mozgók között van egy tendencia, aminek alapján nem éri meg rossz fejnek lenni. Mint mondta, úgy véli, nem kifizetődő fújni egymásra, de lehetségesnek tartja, hogy azért mozog támogató közegben, mert ő is így áll hozzá a dolgokhoz.
Körülöttem nincsenek nagy rivalizálások, ennek ma nincs kultúrája. Kicsi ez az ország, nem engedi meg senkinek, hogy nagyon elszálljon, földön tart minket a környezet. Másrészt önismeretet igénylő szakma is a miénk, dolgozni kell magunkon, és ezt a legtöbben előremutatóan használják, előnyükre fordítják, mindenki bejárja az útját, és fejlődik közben. Ahogyan én is
– magyarázta a színésznő, aki szerint régebben, a bizonytalansága miatt meglehet, hogy azt az érzést keltette másokban, mintha fennhordta volna az orrát, de reméli, ez már nincs így.
Hozzátette, nem szereti azokat a színészeket, akik nem mernek csúnyák lenni, úgy véli ugyanis, hogy a testnek, az arcnak és a gondolatoknak mindig a szerepet kell szolgálniuk.
Ha most elővennének egy abszurd darabot, amiben az lenne a feladatom, hogy meztelencsigaként kússzak a földön, és hülye fejeket vágjak, akkor boldogan lennék a világ legrondább meztelencsigája. Én ezekre a feladatokra nagyon kíváncsi vagyok, és mindig szívesen vetem bele magam. Ki nem állhatom, ha minden képkockán az látszik, hogy a színész csak azzal van elfoglalva, hogy jól áll-e a haja. Külföldi filmekben rengeteg ilyet látni
– mondta a színésznő, aki szerint a színészetben nem számokban mérhető a teljesítmény, és bár mindent megtesz azért, hogy a legjobbat hozza ki magából, van, hogy nem csak rajta múlik a dolog. Megvan a kellő önbizalma, de az saját bevallása szerint annyira hullámzó, hogy néha önmagát is meglepi, miért nem tudott megugrani egy feladatot, amit korábban már hatezerszer sikerült. A folyamat éppen ezért folytonos önvizsgálatot igényel a részéről.
