A Story magazin legújabb számában olvasható egy interjú Bereczki Zoltánnal. A színész egyebek közt középiskolai éveiről vallott a lapnak abból az apropóból kifolyólag, hogy nagyobb lánya is most kezdte el a gimnáziumot. Bereczki szerint ő már egy egészen más világban fog felnőni.
Ha most elölről kezdhetném, szívesen megnézném, hogyan alakul az életem, milyen személyiségfejlődésen mennék át, ha olyan körülmények között járhatnék iskolába, mint ő. Mert ahogy én felnőttem, azt inkább személyiségrombolásnak nevezném. Az általános iskolám teljes ideje alatt értek atrocitások. A középiskola pedig felemás volt: részben inspiráló, részben szintén romboló. Szülőként is elhatároztam: lehet, hogy az én gyerekkoromat megnehezítették, de a lányaimat nem hagyom, nekik szabadságban kell felnőniük. Nekem volt két osztályfőnököm, akik ma bűnözőnek számítanának. Olyan dolgokat tehettek és tettek is meg, amik ma már elképzelhetetlenek.
Bereczki példaként a körmöst hozta fel, de további visszaemlékezésekre már nem vállalkozott, hiszen ahogy mondja, ezek a tanárok már nagy eséllyel nem élnek, felesleges részletezni, miket csináltak velük.
De arról még szólt pár szót, hogy a sportiskola sem volt különb, ahová később járt:
A sportiskolában volt egy alkoholista tornatanárom. Ha finoman fogalmazok, poroszosan nevelt minket, de igazából egy agresszív személyiség volt, aki azt gondolta, a gyerek abból ért, ha jól tarkón verik. Sokszor láttuk illuminált állapotban. Máig élesen emlékszem, hogy nyolcadik év végén egyszer teljesen elázva azt ordította az arcunkba: gyűlöllek benneteket! Ma már tudom, ez azt jelentette, önmagát gyűlöli, de azt akkor még másként fogtam fel. Igazából ezt nem nekem kellett volna lefordítani, hanem az igazgatónak. Felháborítónak tartom, hogy ez az ember anno tanári állásban lehetett, ma ez elképzelhetetlen. Ezek a pedagógusok kétszer négy éven át rombolták a lelkemet.
Bereczki kiemeli, ezen élmények hatására gyűlölt iskolába járni, ami a színművészetiig nem is változott.
