Amerikaiak milliói tapadtak a képernyőkre
Bár Judy Sheindlin már 1972-től bíróként dolgozott, és az egyik legkeményebb szakembernek tartották Amerika-szerte, nem ő lett az első tévés ítész: 1981-től 1993-ig futott a CBS-en a The People’s Court, amiben kis értékű követelésekkel foglalkozott Joseph Wapner amerikai bíró. Miután Wapner távozott, Sheindlin felhívta a műsor producereit, hogy beajánlja magát.
Először nem vették komolyan, végül két dolognak köszönheti, hogy karrierje az amerikai háztartások képernyőin folytatódott:
- A Los Angeles Times 1993 februárjában terjedelmes anyagot készített Sheindlinről, mint a családjogokban kegyelmet nem ismerő amerikai bírónőről.
- Saját könyve, a Don’t Pee On My Leg and Tell Me It’s Raining is akkoriban jelent meg.
A The People’s Court producerei személyes találkozót kértek tőle, viszont az csak később derült ki, hogy nem Wapner utódja lesz, hanem saját műsort kap: 1996-ban elstartolt a CBS-en a Judy bírónő. Sheindlin eredetileg a Hot Bench címet képzelte el a műsornak – ezt a kifejezést akkor használják az amerikai bíróságokon, amikor a bíró vagy az esküdtszék meglehetősen aktív, és kérdésekkel bombázza a jogi képviselőket. Ennek jelentését azonban nem minden tévénéző ismerte, így elvetették. Végül a bírónőnek eszébe jutott, hogy a bírósági ügyeknél többször hallotta a „Judy-féle igazságszolgáltatás” jelzőt, mellyel általában azokat a szülőket fenyegették, akik nem voltak hajlandók gyerektartást fizetni. Ebből lett a Judge Judy, magyar fordításban Judy bírónő. Ő maga egyébként soha nem mutatkozott be így senkinek.
Az első, beharangozó epizód még nem igazán úgy készült el, ahogy Sheindlin szerette volna. Úgy emlékszik vissza, a producerek egy korábbi, 60 Minutes névre hallgató műsorát látva azt gondolták róla, amit csinál, az valójában karikatúra, és csak később jöttek rá, hogy milyen határozott ember. Hozzátette: kamu ügyeket hoztak neki az első részhez, hogy azokat oldja meg, de ő „nem tud olyasmire reagálni, ami nem valódi”.
Mert ha olyan igazságot akarok kideríteni, ami nem is létezik, úgy hiteltelen minden.
A Judy bírónő formátuma ugyanolyan volt, mint a korábbi bírósági ügyekkel foglalkozó műsorok: az epizódok elején narrálták az aktuális ügyet, a stúdióban az érintett felek elmondták vallomásaikat, Sheindlin pedig ezekből próbálta kihámozni az igazságot. Mindezt fizetett közönség előtt vették fel, a statisztikák fejenként napi nyolc dollárért ültek be a produkcióba. A forgatások fél kilenckor kezdődtek, a nézőket pedig fémdetektorral is átvizsgálták a terembe lépés előtt. Mobiltelefont, enni- és innivalót nem vihettek be. Egy nap alatt egy hétre elegendő adást forgattak le,.
A műsor sikerét nem a formátum, sokkal inkább a bíró személyisége hozta meg: határozott, szókimondó stílusával Judy Sheindlin elnyerte az amerikai tévénézők szeretetét. A „kollégái” viszont nem zárták a szívükbe: többször kritizálták, mert szerintük a „valódi bírák” nem mindig olyan nyersek, ahogy azt ő láttatja a CBS-en.
Néha pont úgy viselkedem civilben is, mint a tárgyalóteremben, de alapvetően egy kaméleon vagyok: igazodom a környezetemhez, így Judy bírónőre is viszonylag gyorsan ráhangolódtam. Dühbe gurulok, ha valaki a lábamra pisil, és azt meri mondani, az eső esik. Vagy ha valaki olyasmit akar rám sózni, amire semmi szükségem, esetleg félre akarnak informálni
– nyilatkozta a USA Today-nek adott májusi interjújában. Arról is beszélt, sokat számított neki, hogy nem kötötték meg a kezét a csatornánál, és nem kellett például egy főzőműsorban bohóckodnia, hanem olyasmit csinálhatott, amit egyébként a való életben is, csak más formában. Sheindlin szerint az, hogy műsora huszonöt évadot megélt, jól mutatja, az emberek hinni akarnak az igazságszolgáltatásban, de abban mindenképp, hogy a bírósági vitában a jó győzedelmeskedik – ő maga legalábbis ezt az üzenetet akarja átadni negyed évszázada. Mint mondja, felelősséget kell vállalni azért, amit teszünk, és megesik, hogy valaki hibázik, de a hibákat nem szabad leplezni, mint ahogy másokat hibáztatni sem igazságos.
A legjobban fizetett műsorvezető
Sheindlin májusban a Hollywood Reporternek mesélt arról, hogyan vált 2013-ban 47 millió dollárral (akkori árfolyamon 10,3 milliárd forinttal) a világ legjobban fizetett tévésévé.
Minden munkahelyen, ahol úgy érzed, a vállalat sikeréhez való hozzájárulásod meghaladja a honoráriumodat, negatív érzések törnek fel belőled. Mindenki tudta, milyen sikeres a műsor, mennyi pénzt hozott a cégnek, milyen reklámbevételeket generáltam. Egy ponton megértettem, én vagyok, aki mindezt biztosítani tudja. Elmondtam, hogy partner akarok lenni, nem fizetett alkalmazott. Ezt a műsort a csatorna nélkül is képes lennék megcsinálni. Bárhová elmehet Judy Sheindlin, ha pedig engem akarnak pótolni, sok sikert hozzá. Azt gondoltam, ezt a nagy ajándékot, amit ez a műsor generált, osszuk szét egymás között, ebben semmi kivetnivaló nincs.
A műsor végének bejelentése után az NBC összegezte, mit is jelentett számokban a műsor a CBS-nek és úgy egészében véve az amerikai televíziózásnak: Sheindlin tíz éven át naponta átlagosan kilencmillió nézőt ültetett a képernyők elé. A bíró négy éve eladta a műsor sugárzásnak jogait a csatornának, cserébe százmillió dollárt, átszámítva 30 milliárd forintot kért.
Mindig az igazság érdekelte, már a pénzen kívül
A családi ügyekre szakosodott bírák mindig a vállalt kockázat miatt aggódnak. Kockázatot vállalsz, mikor egy babát visszaadsz egy anyának, aki korábban drogos volt. Tudod, hogy részt vett egy józanító programban, újra dolgozik, készen áll a gyerek gondozására. Nem akarod azt látni magad előtt, hogy az újság címlapján írják, az adott szülő megölte saját gyerekét.
Sheindlin azt mondja, saját erkölcsi kódexét többször próbára tette az amerikai jogrendszer, emiatt előfordult többször is, hogy a saját lelkére hagyatkozott. Emlékezetes eset volt, mikor egy nő azzal ült le elé a teremben, hogy öt éve nála lévő kutyáját ellopták tőle, az ebről számlája is van, az általa perelt férfi a tettes, ennek fényében kártérítést követel tőle. A kutya a tárgyalóterem hátsó sarkában volt, a bírónő annyit kért, tegyék le a kutyát a földre – az állat ugyanis a gazdájához szalad majd oda.
„Ez nem törvény kérdése: tudom, hogyha bejövök a házunk ajtaján, a kutyám hozzám szalad. Én etetem, engem szeret” – mondta az ügyről. A négylábú a perelt férfihez szaladt, az ügyet így azonnal lezárta a bírónő, ítélete szerint az előtte álló nő sztorija hiteltelen és hamis. Az amerikai jogrendszert nem tartja tökéletesnek: elmondása alapján a büntetőügyek túl sokáig tartanak, rendszerint a lusta bírák vagy ügyvédek miatt. Sokszor ugyanis az a pénzügyi érdekük, hogy egy ügy minél tovább legyen terítéken.
Bárhogyan is beszéljünk a jogról, egy üzenetem van huszonöt éve: vedd fel a szemetedet, más nem fogja megtenni helyetted. Ez az ország hol balra, hol jobbra tart, de végül mindig középre érkezik. Reménykedni kell abban, hogy észszerű marad minden, ahol mindenki megvalósíthatja az amerikai álmot, ahogy én is tettem.
Nem megy nyugdíjba, sőt
A hetvennyolc éves nő az Amazon IMDb TV-jén kap bírósági műsort, ahol a tervek szerint továbbra is azt teszi, amit eddig, némi változtatással. Azt mondja, azért fejezte be a CBS-szel való közös munkát, mert azt vette észre, megfáradt abban, amit csinál, de a munka szeretete nem veszett ki belőle. Híres anekdota Sheindlinről, hogy a legfárasztóbb munkanapok, adások után hazament, és még a fürdőszobáját is kitakarította, hogy egy-egy frusztráló ügyet így heverjen ki. Volt, hogy olyan fülbevalót tisztogatott fényesre, amit életében soha nem hordott később, de szereti a rendet, azt, hogy mindig minden tűpontosan olyan, ahogyan azt megálmodta.
Nem vagyok fáradt, nem fogok golfozni, teniszezni. Attól, hogy más életszakaszban vagyok, miért kellene mást csinálnom? Az unokáimra rengeteg időm van, ez nem egy kilenctől ötig tartó munka.
A közelgő új műsorról a címén és a formátumán túl semmi mást nem lehet tudni, a Judy Justice azonban még mindig Judy Sheindlin körül forog majd, aki több évtizedes tévés pályafutása alatt a hollywoodi hírességek sétányán is lábnyomot kapott, nem beszélve arról a három Emmy-díjról, melyekkel a műsorát jutalmazták.
