A Brékingben járt Dér Heni, ahol a szülői elfogadás és támogatás témában fejtette ki véleményét és saját tapasztalatait abból az időszakból, amikor még otthon élt.
Nemhogy ösztönzést nem kaptam, hanem amíg otthon éltem, folyamatos lebeszélés és küzdés volt apukám és közöttem, hogy ne ezt a pályát válasszam. Nagyon bíztak abban, hogy én ezt majd kinövöm, és ez egy ilyen múló szeszély, mint amikor valaki pilóta vagy rendőr szeretne lenni. A gyerekeknél ez abszolút így van. Nem múlt el, és apukám nyilván aggódásból vagy féltésből próbált óvni ettől a pályától. Nyilván határon túli, kisebbségi magyarként felnőni, nagyon nagyon sok akadályt látott maga előtt, ami nehezményezte volna vagy nehezítette volna az én pályafutásomat. És nem szerette volna maga elé képzelni x év múlva egy bárban a gyönyörű szép kislányát, aki neki a szeme fénye, hogy majd a részegek között én hajnalig énekelek
– mondta, majd hozzátette, hogy otthonról folyamatosan kapta a nyomást egészen addig, amíg önállóvá nem vált.
