1999. augusztus 24-én mutatták be a Família Kft. utolsó részét, azóta maximum ismétléseket lehet látni a sorozatból, amit annak ellenére is több millióan imádtak – vagy legalábbis néztek –, hogy a nagy része látványosan reklámokból állt. Igaz, nem sokkal a rendszerváltás utáni Magyarországon járunk, amikor gyakorlatilag még mindig csak egy tévéadó volt, így nem volt nagyon más választása az embernek, illetve a reklámokat sem gyűlölték annyira, hisz nem volt belőlük annyi, mint most. A Coccolino-maci legalább olyan nagy szám volt, mint egy Big Mac a McDonald’sban, így az sem zavart senkit, hogy a tévében futó szappanoperában két mondat közt teljesen véletlenül épp arról áradozott valaki, hogy milyen finom a Pickwick új gyümölcsteája, amiből ha eleget vásárolsz, kaphatsz egy hatalmas, eperformájú teáskannát is.
1991 októberében indult el a Família Kft., akkor mutatták be a sorozat pilot részeit, amiben még teljesen más szereplők alakították a később megismert karaktereket – Szombathy Gyulát és Balázs Pétert később például Ádám Tamás és Nagy Zoltán váltották. Az első részekben még Csonka András sem szerepelt, a színész a 24.hu megkeresésére most azt mondta, gyakorlatilag véletlenül került bele a sorozatba, ami aztán későbbi karrierjét megalapozta.
Mindig is nagyon nagy hálával gondoltam erre az egészre, mert minden innen indult. A próbaadásban nem voltam benne egyáltalán, a szerepemet egy másik kollégám játszotta, nem is Pici néven futott. Amikor ’91 őszén elindult a sorozat, akkor ez a kollégám a főiskola miatt nem tudta elvállalni a sorozatot, így kerültem képbe. Hatalmas döntés volt, mert fel kellett bontanom a szerződésem a Vidám Színpadnál, kikötés volt, hogy nem lehetett máshol szerződésed. Egy frissen főiskolán végzett embernek akkor ez nem volt könnyű, de Bodrogi Gyula a mentoromként biztatott, hogy nyugodtan vállaljam el, és miatta kaptam közben a Vidám Színpadon szerepeket.
A Família Kft. nyolc éven át volt műsoron, összesen 385 rész készült el 1999-es megszűnéséig, ám ahogy Csonka elmondta, a legtöbben már fél évvel korábban, 1998-ban kiléptek a sorozatból. A színész úgy fogalmazott, eltört valami, tudták, hogy ez a dolog már nem úgy működik, ahogy szeretnék, ezért befejezték.
Úgy ért véget, hogy egy kicsit elsorvadt a dolog. Eljelentéktelenedett.
Utóbbi talán amiatt is történhetett meg, mert 1997 végén megjelentek a kereskedelmi csatornák. Meg persze eltelt közel egy évtized, változtak a nézők igényei is, a konzervröhögéssel és a szállóigékké vált mondatokkal dúsított családi konfliktusok helyett az emberek inkább nézték az 1998 végén induló Barátok köztöt, már csak azért is, mert annak új részeire csak egy-egy napot, nem pedig egy teljes hetet kellett várni. Viszont ha bele is untak a dologba a nézők, az olyan mondatok, mint a „Vili, te nagyon hülye!”, vagy az „Eddig, eddig, eddig vagyok!“ kitörölhetetlenek lettek, a 90-es évek tévézésének legalább annyira fontos részévé váltak, mint az Antall József halála miatt megszakított Kacsamesék, Friderikusz műsora, a Napkelte, vagy mondjuk az Angyalbőrben, amit (Szurdi Miklós mellett) szintén Gát György rendezett.
A sorozat egyik kulcsszereplőjét, vagyis a Szép Károlynét alakító Esztergályos Cecília elmondta nekünk, hogy leghíresebb mondata és a hozzá tartozó mutogatás annyira hozzánőtt, hogy a mai napig nem tudja, és nem is akarja levakarni magáról.
A kukásoktól mindig megkapom. Bármerre mennek előttem és látják, hogy én ülök az autóban, mutatják, hogy »eddig, eddig, eddig vagyok«. Miért akarnám levakarni ezt magamról? Az életem része volt nyolc és fél évig. A múltat levakarni nem lehet. Örülni kell annak, hogy egy ilyen sorozatnak a részese voltam, hogy emiatt még ma is megismernek.
Esztergályos azt is elmondta, sokáig elképzelhetetlen volt számára, hogy a sorozat véget érhet, főleg mert úgy írta alá a szerződését, hogy a sorozat annyira sikeres, hogy azt gyakorlatilag élete végéig fogják forgatni. Aztán elengedte a dolgot, azt mondta, „egyszer mindennek vége lesz, olyan ez, mint a házasság. Ha az egyik fél elmegy, akkor a másik fél hiába szeretne továbbélni az illetővel. Nem lehet.”
A Família Kft.-vel kapcsolatban a már említett mondatokon kívül nagy valószínűséggel mindenkinek a töménytelen mennyiségű reklámok ugranak be először, ami Csonka elmondása szerint nem is volt annyira durva, ő úgy érzi, a lehető legszellemesebben kezelték ezt. Teljesen máshogy látja ezt a dolgot azonban a sorozat ikerpárjának egyik tagját alakító Spáh Károly. A most operatőrként dolgozó Spáh a testvérével, Spáh Dáviddal együtt két évvel a végleges befejezés előtt, 1997-ben lépett ki a sorozatból. Szintén a 24.hu megkeresésére azt mondta, az elején nagyon jó volt csinálni a sorozatot, az ízlésének is megfelelt egy csomó szempontból a végeredmény.
Nagyon jó volt a hangulat, de megkopott, elöregedett a dolog. Korszerűtlenné vált és szélsőséges méreteket öltött a tulajdonosi kör profitorientált attitűdjéből fakadó színvonaltalan direkt marketing. Már abban sem akartunk részt venni és kezdett elcikisedni a dolog. Akik benne maradtak, azoknak viszont élet-halál kérdése volt, hogy egy heti tévésorozatban szerepeljenek.
Visszagondolva úgy érzi, lehet, hogy korábban kellett volna kiszállniuk, de azt nem bánta meg, hogy egyáltalán belevágtak. Szerinte Dávid és az ő számára is ez alapozta meg az érdeklődési körüket, és ez a közeg tanította meg nekik azt, amit Magyarországon akkoriban nem igazán lehetett tapasztalni – miszerint lehet úgy is élni, hogy olyasmivel foglalkozik az ember, amit szeret. Mindketten film közelben maradtak, legalábbis mozgóképes dolgokkal foglalkoznak és abból élnek.
Spáh elmondta, viszonylag hamar nyilvánvalóvá vált, nem alkalmasak arra, hogy a későbbiekben is színészként folytassák. Úgy fogalmazott, „a színészmesterség egy szakma, amit tanulni kell, és féltehetséggel nem szabad nekivágni”. Rengeteg féltehetséggel találkoztak, és látták, hogyan keserednek meg ezek az emberek. De szerencsére rengeteg fantasztikus, tehetséges, végtelenül művelt ember is körülvette őket, akikkel nagyon közel kerültek egymáshoz, és tényleg második családot jelentettek számukra. Spáh szerint ők kedvesen, jóindulattal finoman adták a tudomásukra, hogy nem ez a jó irány: nem bátorították őket arra, hogy ebbe az irányba menjenek tovább, tudták, hogy semmi keresnivalójuk nincs arrafelé.
Viszonylag nagy a kontraszt Csonka András és Spáh Károly visszaemlékezései közt a sorozattal kapcsolatban. Csonka elképesztően lelkesen mesélt a húsz évvel ezelőtt időszakról, aminek köszönhetően a legtöbben a mai napig Picinek hívják, Spáh viszont úgy fogalmazott, ma már sokszor cikinek érzi a dolgot.
Ha tudtuk volna, hogy lesz internet, elképzelhetőnek tartom, hogy ezt úgy ahogy van, nem csináljuk. Akkor azt hittük, archív dobozokban marad ez az egész. Most sokkal cikibb, nekem legalábbis.
„Vidéken még jellemző, hogy felismernek, de telenyomták az emberek arcát celebritásokkal, már nem olyan nagy szám, ha valaki benne volt a tévében. Akkor viszont még konkrétan megállt a villamos, ha arra mentünk. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ez így alakult, meg hogy nem volt internet, sajnos most már van, nem lehet eltitkolni ezt a dolgot. Örülnék, ha a sorozat már nem jönne szóba velem kapcsolatban, de most Csonka, illetve a 20 éves évforduló miatt úgy gondoltam, meg lehet szólalni. De alapvetően minden ezzel kapcsolatos megkeresést elhárítok.”
Közel tíz év alatt nyilván nem csak munkakapcsolat alakult ki a szereplők közt. Csonka azt mondta, összejárnak a szereplőkkel, még az ikrek szüleivel is, „az ikrek viszont menjenek a francba, mert ők már elég régen nem voltak ilyen találkozón. Persze Dávidnál három gyerek van, Karcsinál egy, szóval megértem.”
Azt mondta, óriási ajándékként tekint az ikrekre, akik szerinte iszonyú tehetségesek voltak, viszont bármennyire is felnőttként kezelték őket a munkában, nem lehetett tőlük elvárni ezt, hiszen tizenegy évesek voltak, amikor bekerültek a sorozatba. „Én lettem a játszópajtásuk, velem hülyéskedhettek a felvételek között, a kocsiban üvöltve hallgattunk musicaleket, mentünk együtt pizzázni, kajálni. Tényleg hatalmas ajándék volt számomra ez a két srác. Imádtam az intellektusukat, a tehetségüket, hogy hihetetlen módon tudtak részt venni ebben.”
Lehet, hogy maga a sorozat nem volt már a kedvence, de Csonkával és a stábbal kapcsolatban Spáhnak szép emlékei vannak.
„Csonka Andrást nagyon szeretem, imádom, neki ez egy nagyon fontos dolog. Nagyon megalapozta az egész életét. Persze nekem is, de ő ebben is van benne, ez a Pici karakter határozza meg a celebritása imidzsét. Ez a snájdig, vidám fiú, akit akkor alakított ki magáról. Persze hogy lelkes, ez neki be is jött, az övé egy sikertörténet. Nekünk más irányt vett az életünk, de sokat kaptunk, Dávid és én is ezektől az emberektől, világnézetileg – most itt elsősorban gondolok a tavaly elhunyt Nagy Sanyira (Nagy Sándor Tamás később változtatta meg a nevét Ádám Tamásra – a szerk.), akitől nagyon sok emberséget lehetett tanulni, vagy Suka Sándorra, Lorán Lenkére, meg persze a Cilire is, aki nem volt anya a való életben, meg szerintem nem is egy tipikus anya típus, de mégis rengeteg szeretettel volt felénk abban a közegben, ahová az ember dolgozni járt, és neki mégis volt kapacitása arra, hogy kedvesen forduljon hozzánk és gyerekekként bánjon velünk.”
Összességében viszont Spáh tartja magát ahhoz, hogy a Família Kft. bármennyire is népszerű és nézett volt, nem tartozott a televíziózás legjobbjai közé.
Ha lehet valamihez hasonlítani, akkor ez egy evolúciós mellékvágány volt, mint a cro-magnoni ember. Ez a vonal elhalt. Elindult és túlságosan elhúzták. Mint ahogy sokkal hamarabb meg kellett volna kezdeni a kereskedelmi televíziózást, ennek is sokkal hamarabb be kellett volna fejeződnie.
Úgy emlékszik, az első két év, azaz mielőtt az egész átköltözött a pasaréti filmgyárba, rendkívül színvonalas volt. Amíg ott volt a dramaturgok között a Verebes István, művészeti vezetőként a Réz András – akkor még voltak ilyen funkciók egyáltalán – és nagyon sok forgatókönyv közül szelektáltak a következő hétre. Szerinte akkor még csomószor voltak vicces helyzetek.
Nem sok epizódot láttam, de emlékszem egy-két fuldokló röhögésre, ami tök jó volt, csak aztán szép lassan elkezdett darálásba menni, és a direkt marketing sem kímélte.
Kiemelt kép: M3
