Korábban már írtam a párkapcsolati gondjaink miatt, majd megbeszéltem a pasimmal a gondjaim, mégis tovább romlott a helyzetem. A kettőnk közti legnagyobb probléma forrása az anyagiak. Sokáig nem volt munkahelyem és a félretett pénzemből fizettem a háztartást. Úgy állapodtunk meg, hogy ő fizeti az albérletet, én a háztartást. Ez tökéletesen működött addig, amíg el nem fogyott a pénzem. Közben találtam munkahelyet, ugyanoda mentem vissza, ahol nem szerettem dolgozni, de kellett a pénz. Most ő állja a kaját és minden mást is, egy teljes hónapig, amíg meg nem kapom a fizetésemet. Nem hittem volna, hogy ekkora gond lesz ebből az egy hónapból, hogy neki kell helyettem állnia mindent. Azért is vitázik velem, hogy hova teszem a dobozba rakott pénzét, mire válaszoltam neki, hogy kajára kellett. Neki nagyon magas fizetése van, prémiumokkal jár haza rendszeresen, mégis, kirobbant belőle, hogy elege van abból is, hogy ő fizeti a telefonszámlámat. Hiába mondtam, hogy amennyi pénzem volt, azt mind odaadtam. Három éve élünk együtt és jelét sem látom annak, hogy valaha változni fog. Semmi közöm az ő pénzéhez. Nem értem, mit tervez velem, hogy akar házasodni vagy gyereket nevelni? Cifrább dolgokat is mondott nekem, de nem tűrné a nyomdafesték, hogy leírjam. Megalázottnak érzem magam, hogy a saját párom így bánik velem, hogy ennyire nem bízik bennem anyagilag. Mit kellene tennem, hogy észrevegye, hogy megbánt és hogy megváltozzon?
A levelet Diána (ál)nevű olvasónktól kaptuk, a téma az anyagaik rendezése a párkapcsolatban és az ezzel járó bizalmi kérdés. Ide tesszük korábbi levelét is, hogy teljes képet kapjunk kettejükről: huszonévesek, fiatalok, régóta ismerik egymást, a pasi nem feltétlenül gondolkodik még a házasságban.
Mit lehet tenni?
A pénzköltési és pénzkezelési szokások igen eltérőek lehetnek a párkapcsolaton belül. Ahogy az összeköltözés megtörténik, kiderül, ki hogyan áll ehhez, a párkapcsolatok első három éve az alkalmazkodásról, kompromisszumokról szól, ez az anyagiakra is vonatkozik. Jellemzően azoknál a pároknál lehetnek gondok, ahol az egyik fél sokkal többet keres a másiknál, és szeretné megtartani az anyagi függetlenségét. Emellett a neveltetés is közrejátszik a pénz kezelésében a párkapcsolatban: például, aki olyan szülőkkel nőtt fel, ahol az anya háztartásbeliként ellátta a családot és az apa fizetett mindent, lehetséges, hogy szintén ilyen házasságban képzeli el magát, ugyanilyen szerepekkel.
Olvasónk partnere láthatóan külön kasszán gondolkodik, lehetséges, hogy a kieső időben minden olyan anyagi terhet, amit olvasónknak kellett volna fizetni, tartozásként felír és behajtja később – sok ilyen párkapcsolat van. A partner tehát minden jelét megadja annak, hogy egyáltalán nem óhajt közös kasszán lenni, nehezére esik krízishelyzetben átvállalni az anyagi terheket. Érthetően felveti a kérdést, meg fog-e valaha változni.
Az olvasónk partnere jó ideig nem fog megváltozni, neki ez a felállás így jó, számára a gond az, ha a megbeszéltektől eltérően neki kellene anyagi felelősséget vállalni mindkettejükért. Van egy másik kérdés is a levélben, amire választ vár olvasónk, az pedig az, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy a partnere észrevegye, mennyire bántóan viselkedik. A szemrehányások, a nyomdafestéket nem tűrő szavak, a pocskondiázás egy olyan élethelyzetben, amikor támogató társra lenne szükség, felveti a lelki bántalmazás kérdéskörét: amennyiben a partner az anyagi fölényével visszaélve hatalmaskodni, uralkodni akar, ha olvasónknak a saját fizetését is fillérre el kell számolnia, mire költötte, ha a saját pénzéből sem költhet szabadon, akkor a bántalmazás egyik formájáról beszélhetünk. Ezek a helyzetek a házasságban, a gyerekek születésével csak rosszabbodni fognak, az ilyen típusú ember (van nő is, férfi is) lassan válik zsarnokká. Amennyiben az elszámoltatás kölcsönös, és mindketten nagyon szigorúan veszik a költéseket, akkor nincs gond, de ha ez egyoldalú, akkor leuralásról van szó.
Ha a helyzet kezd elfajulni, akkor célszerű lenne a rokonok segítségét kérni, másrészt pedig ragaszkodjunk ahhoz, hogy legyen saját zsebpénzünk, amit arra költünk, amire szeretnénk. Nem szabad hagyni, hogy az anyagiakkal teljesen alárendelt szerepbe kényszerüljön bármelyik fél is a kapcsolatban, hogy a pénz a másik feletti uralkodást jelentse. Mellékállással, továbbtanulással, önfejlesztéssel (terápia) elő lehet készíteni a jövőbeni változtatást.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
