42 éves családanya vagyok, két gyönyörű, kifejezetten okos kislánnyal. Tíz éve élek házasságban, egy olyan kisvárosban, ahol szinte mindenki ismer. Életem legboldogabb időszaka a GYES volt, mégis ekkor derült ki, hogy nem felhőtlen a kapcsolatom a férjemmel. Amíg otthon voltam a gyerekekkel, állandóan pénzt kellett kérnem tőle, még egy kiflire is. A szexuális életünk sem volt problémamentes, az első gyerekünk születése előtt és közvetlenül utána összesen 2,5 évig hozzám sem ért – később merevedési gondjai adódtak. Terhességem alatt nem engedett nyelvet tanulni, nem engedte, hogy a hivatásomon belül továbbképezzem magam. Miután visszamentem dolgozni, féltékenykedni kezdett. Volt is némi alapja, az egyik kollégám érdeklődni kezdett irántam, amiből máig tartó barátság lett. A férjem azt is megtiltotta, hogy sportolni járjak, pedig világ életemben edzettem. Mindig vidám, közvetlen, barátságos ember voltam, de ez mára megváltozott, a vidámság, játékosság kiveszett az életemből. A munkám mentálisan megterhelő, kicsit abba is menekültem. Sajnos többször előfordult, hogy lelkileg kimerültem a pszichés terhelés és a rengeteg, napi 12-14 óra munka miatt. Hétvégeken próbáltam feltölteni magam, de soha nem sikerült.
A férjem mellett nem érzem nőnek magam. A gyengédség és kedveskedés teljesen idegen fogalmak nála, ő úgy gondolja, a szeretetét tettekkel fejezi ki, azzal, amit a családjáért tesz. Nálunk nincs zene, nincs vidámság, viccelődés, vendégség. Valahányszor kértem, hogy legyen kicsit figyelmesebb velem, az körülbelül három hónapig tartott, majd ment minden a megszokott szerint. Egészen két évvel ezelőttig így éltem a mindennapjaimat. Két éve viszont történt valami, megismerkedtem egy velem egykorú férfival. Úgy éreztem, mintha villám csapott volna belém, azt mondta, ő is ugyanígy érzett. Csakhogy nős, két gyermekkel. A kémia azóta is hihetetlenül erős. Ő mutatta meg, mi a gyengédség, hogy másképp is lehet élni, hogy nő vagyok. A férjem mellett droidnak éreztem magam. Pedig állítólag csinos vagyok, ha kicsit figyelek, észreveszem, hogy megnéznek a férfiak. A külső kapcsolatomban boldog vagyok, ami 2-3 hetente körülbelül 1-2 órás együttlétet jelent. A köztes időben viszont szenvedek. Nem láthatom, nem írhatok, nem hívhatom. Igaz, szinte minden nap beszélünk, de csak akkor, ha neki jó, amit persze a családja miatt meg is értek. Válni nem akar. Az elején ez nekem sem jutott eszembe, azonban az utóbbi hetekben egyre inkább gondolkozom rajta. Akkor most szeret ő engem? Vagy csak kihasznál? Végül is a férjemmel is tudnék élni tovább, igaz boldogtalanul, de biztonságban. A dilemmám az, hogy maradjak ebben a szeretői kapcsolatban önző módon, becsapva a férjemet és gyermekeimet? Váljak el? Maradjak a férjemmel úgy, hogy megszakítom a külső kapcsolatot?
Gabriellától kaptuk a fenti olvasói levelet, amit azért is köszönünk, mert egyike azon ritka vallomásoknak, amikor a hűtlenség és megcsalás témában megismerhetjük a hűtlen fél motivációit. A párkapcsolatok útvesztőjében az egyik legnagyobb kihívás megmaradni önmagunknak. Azonban ha ezt a kapcsolatban a másik eltiporja, szinte biztos, hogy a boldogtalan fél a saját boldogságát egy harmadik emberrel próbálja majd oldani.
Mit lehet tenni?
A levél első részének tartalma bántalmazó kapcsolatot ír le: nemcsak akkor beszélhetünk erről, ha fizikai bántalmazás van, hanem akkor is, ha az egyik fél nem hagyja, hogy a másik tanuljon, ha elszigeteli a külvilágtól, ha anyagilag kiszolgáltatottá teszi őt. Ez utóbbi pénzügyi vagy gazdasági bántalmazást takar, tehát ha valaki azt is megmondja, mire költse a pénzét a társa, ha elszámoltatja, ha zsarolja a pénzzel, akkor bántalmazásról beszélünk. Olvasónkat nem engedte továbbtanulni a férje, olyan mértékű függő helyzetet teremtett, ami mentálisan biztos, hogy megviselte őt. Elvesztette önmagát, eltűnt az életéből a vidámság, állandósult a szomorúság, a magány és a boldogtalanság. Ugyan a gyerekek kárpótolják, de nem véletlenül találták meg egymást a szeretővel.
Az elnyomásban élő fél (szándékosan nem használok férfi vagy nő szavakat, hiszen bárki lehet ilyen helyzetben nemtől függetlenül) elmagányosodik, függőségi helyzetben kénytelen élni, és az önértékelése nagy mértékben csökken. A szexuális vágy megszűnik – olvasónk esetében a szexuális együttlétek már a gyerekek születése előtt is problémákra utaltak a házasságban. Nagy általánosságban igaz az, hogy minden kapcsolatban már az elején látszódnak azok a gondok, amik később a két fél közé állhatnak: amikor elmúlik az óriási szerelem és szenvedély, mindkét fél megmutatja a rossz oldalát is. Ezért is jó döntés várni legalább három évet, mire családot alapítanánk valakivel. A párkapcsolati gondok olvasónk esetében azt eredményezték, hogy nőiességében, női magabiztosságában, önértékelésében súlyosan sérült a házassága alatt. Amikor a szeretőjével találkozott, visszanyerhette régi önmagát, és az együttlétekben, a közösen töltött időben nőnek, boldognak érzi magát.
Olvasónk egyszerre él kint és bent, azonban ez a kétlaki élet hosszú távon nem egy fenntartható állapot. A hazugságok, a félelem egyre inkább eluralkodhatnak a félrelépő félben, és előbb vagy utóbb színt kell vallania. A levél végén a kérdése az, hogyan döntsön, de ezt helyette senki sem tudja megmondani. Amit tehet a saját érdekében, hogy átgondolja a házasságát, segítséget kér egy szakembertől, hiszen bántalmazásban él, amit egyedül csak nagyon nehezen fog tudni feldolgozni. Ha pedig a szakítás mellett dönt, semmiképp se a szerető miatt tegye, a vele való jobb, szebb élet reményében, hiszen ő családos ember, és nem biztos, hogy neki is a közös élet a célja.
A megcsalás és a hazugságok miatt minden ítélkezéstől és megbélyegzéstől óva intenék mindenkit, hiszen nem tudhatjuk, ki, milyen okkal lépett félre, mik vezettek a hűtlenségig. Olvasónk esetében a gazdasági és lelki elnyomás miatt kialakult önbizalomhiány, az elvesztett nőiesség vezetett a harmadik félig. Az erőszak miatt történtek részletes ismerete nélkül, az interneten jellemző személytelenség miatt nem nyújthat hatékony segítséget sem egy cikk, sem egy blogger sem pedig egy Facebook-csoport. A megfelelő támogatást és hatékony segítséget elsődlegesen az erre képzett szakemberek tudnak nyújtani. Egy segélykérő telefonhíváson sok múlhat. A csodára várás és az önhibáztatás helyett az alábbi elérhetőségeken érdemi segítséget kaphat bárki:
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
