29 éves nő vagyok, 7 évig voltunk együtt az expárommal, a kapcsolatunkból született egy közös gyerekünk, aki lassan 3 éves. Házasság, gyerek, házvétel — úgy kezdődött, ahogy lenni szokott általában. A kislányunk születése után elfajult a kapcsolatunk. Már a várandósság idején érződött, hogy szűnőben a szex, ezt persze valahol megértettem. Aztán a kislányunk születése után sem javult a dolog, pedig igyekeztem megtenni mindent, sportoltam, ahogy időm engedte, hogy vonzóbb legyek a férjem számára. A súlyomat pár hét alatt visszaállítottam 55 kilóra, alkatom persze nem volt pont ugyanolyan, ami úgy tűnik csak számomra természetes. Sajnos az exférjemnek senki se mesélte el, hogyan is működik ez a nőkben, a testemet «lötyinek» nevezte. A szexuális életünk teljesen megszűnt. Ebből is, és minden egyéb felnőtt embereket érő stresszből adódóan, sokszor elfajultak a veszekedéseink. Tettlegességig. Többször bántott, nem tudta kontrollálni az indulatait, se máshogyan levezetni. Volt, hogy kést nyomott a torkomhoz. Ezen két évig igyekeztem javítani, kértem, hogy menjünk el pszichológushoz, párterápiát ajánlgattam, de hiába. Így kezdődött egy csúnya válás, amibe beleszólt sajnos még a családja is.
Olvasónk, Erika mint sok más nő, bántalmazó kapcsolatban, házasságban élt. Több éven át tűrte a veréseket és a megaláztatásokat, végül elváltak. A trauma azonban a válás kimondásával nem tűnik el senki életéből.
„Leamortizált az érzés, hogy nem kellek a férjemnek. A külön élésünk után körülbelül fél évvel ismerkedni kezdett velem egy férfi, akivel régről ismerjük egymást, nem voltunk teljesen idegenek egymás számára. Túl komoly kapcsolatra nem számítottam, gondoltam, talán kizökkent a megrázkódtatásokból. Szimpatikus, vonzó volt, ő is az elváltak népes táborát képviselte, akadt közös téma. Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy kiderüljön, hébe-hóba nem veti meg a kokaint.
Úgy gondolom, a mai fiatal férfiak nincsenek arra felkészülve, hogy anyuka megszül, a teste ilyen vagy olyan módon, de változik, hogy elmúlik a stresszmentes héderezés. Hogy bizony első a gyerek. Nem csak ő, meglepően sok férfi nem erre számít. Szerintem a média nyomása az oka, a tökéletes nők képe, főleg a pornó, ami szuper, csak anyuka «lötyi» teste nem tud megfelelő ingert nyújtani azoknak, akik a pornóban lelik örömüket, mint az exférjem. Így a csalódások után arra jutottam, miután elvett a nagy szerelmem, és csúnyán befuccsolt a kapcsolatunk, hogy nincs szükségem szexre. Nekem már van egy csodálatos gyerekem, és szerintem az egész szex dolog csak biológia. Akár az állatoknál. Fajfenntartás miatt csinálják az emberek is. Ösztön. Nem több.”
Mit lehet tenni?
A családon, párkapcsolaton belüli erőszak, bántalmazás a leggyakoribb bántalmazási mód, mégis ezek az esetek kerülnek legritkábban a bíróságra. Az olvasói levelet azért tesszük közzé, hogy megmutassuk, számos olyan nő van, aki ma is úgy fekszik le aludni, hogy nem tudja, milyen fenyegetéssel, veszekedéssel, veréssel kell szembenéznie másnap. Olvasónk, Erika abban látja a párkapcsolati gondjaikat, hogy az exférje pornófüggőként nem tudta elviselni a gyerek születésének tényét és a felesége megváltozott testét. A sorok közt azt olvasni, hogy a férfi éveken át bántalmazta, megalázta, fenyegette a nőt, és ez nem a pornó hibája, még csak nem is a szülés után megváltozott női testé, hanem a férfi személyiségének köszönhető. A nemi alapú, nőkkel szemben elkövetett erőszak valódi oka, hogy egyes férfiak uralni és birtokolni akarják a nőt. (A legtöbb bántalmazó maga is áldozat, ezt azért ne felejtsük el, de az olvasónknak, ahogyan más nőnek, aki szintén ugyanezeket élte át, ez a tény sovány vigasz.)
A bántalmazás ideje alatt fennálló szexuális elutasítás a nő részéről egyfajta tünet, azok a nők, akiket szóban, testileg és/vagy gazdaságilag sakkban tart a férjük, tudat alatt a szex megvonásával büntetik az agresszív partnert. Sok-sok nő nem kér segítséget, nem is mernek, majd a válás kimondásával úgy érzik, végre megszabadultak az elképesztő tehertől. Azonban szinte tünetként van jelen később is a szexuális élethez való negatív hozzáállás, a partnerbe vetett bizalom teljes hiánya, a depresszív tünetek, a félelem, a csalódottság. A közeli hozzátartozók ritkán tudnak arról, mi történt, a bántalmazó fél korábbi fenyegetései a válás után is félelemben tarthatják a bántalmazott felet, pláne úgy, hogy a családi köteléket nem tudják végleg elvágni, hiszen született egy gyerek a kapcsolatból.
A poszttraumatikus stressz a bántalmazott fél életének minden területére kihat, érthető, ha a szexet és az új kapcsolatokat, lehetséges szerelmi életet teljesen elutasítja. Ezért is van szükség arra, hogy mihamarabb segítséget kérjen pszichológustól, mind a saját, mind a gyereke lelki egészsége szempontjából lényeges, hogy foglalkozzon a múltban éveken át tartó bántalmazás feldolgozásával. A megalázottság érzése, az elutasítás, az önhibáztatás, a félelem, a bizalom hiánya kvázi normális érzések, azonban tenni kell azért, hogy a lehetőségekhez képest mihamarabb teljes életet élhessen a bántalmazott fél.
Terápiás környezetben fontos a párválasztás mintájával is foglalkozni, ha valaki egymás után folyamatosan függő típusú, agresszióra hajlamos embereket választ, mindenképpen szükséges szembenézni a ténnyel, és változtatni a sémán: lehetséges, hogy valamelyik szülői minta az, amit követünk a partnerválasztásban. Szándékosan fogalmazunk bántalmazott és bántalmazó felekként, ugyanis nemcsak a heteroszexuális kapcsolatokban fordul elő ez a bűncselekmény, és a heteroszexuális kapcsolatokban nemcsak a férfi lehet a bántalmazó, hanem a nő is.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
