Fejér Zoltán alig tíz évvel ezelőtt, a Fotóművészet magazin 2006/5-6. számában mutatta be a magyar műértő és fotóimádó közönség számára a Bécsben élő magyar pár húszas-harmincas években működött műtermét, az Atelier Manassét, de munkásságuk azóta sem foglalta el megérdemelt helyét a magyar fényképészet történetének lapjain.
Az 1918-ban fényképésszé vált első világháborús veterán, Wlassics Adorján (1893-1946), valamint a kora húszas éveiben a magyar filmgyártásban betörni kívánó Spolarics Olga (1895-1969) 1920-ban a legendás rendező, a Casablancáért Oscar-díjat érdemelt Kertész Mihály (Michael Curtiz, 1888-1962) hatására költözött a császárvárosba, hogy a nő filmvilágban szerzett kapcsolatait felhasználva sztárok, így például a Hollywood latin cárjának is nevezett Rudolph Valentino fotóinak elkészítéséből alapozzák meg vagyonukat.
Az élet azonban kissé másképp hozta, nevüket így leginkább a jókora adag szürrealizmussal, szép árnyékokkal és sokatmondó kellékekkel, így fátylakkal, tollakkal, festőállvánnyal, állatfigurákkal, növényekkel vagy pezsgősüveggel és pohárral fűszerezett erotikus fotóik tették igazán ismertté. Ezeknek, illetve a színészfotóknak köszönhetően a harmincas évek hajnalán már jókora lakással egybeépített stúdiót tartottak fenn, az Anschluss után azonban előbb Bukarestbe, majd Berlinbe költöztek, hogy a mindenkit megviselő nagy háború végén újra visszatérhessenek Bécsbe.
A férj 1946. februárjában elhunyt, felesége viszont saját nevén folytatta a fényképészeti karrierjét, sőt, festeni is kezdett. 1969-ben hunyt el. Hagyatékuk az Európai Fotótörténeti Társaság, illetve a Westlicht magángyűjteményének része.
Most termékeny bécsi időszakukból mutatunk be néhány fotót.
