Életveszélyesen megfenyegették és többször is megpróbálták beszervezni Pataky Attilát III/III-as ügynöknek a Kádár-korszak idején.
“A mai fiatalok a kémfilmekben látnak olyat, ami akkor a valóságot jelentette. A titkosrendőrség ott volt mindenütt, de egy idő után azért sejtettük, ki előtt kell halkan beszélni, ki a besúgó. (…) ngem is megpróbáltak beszervezni. Behívott egy osztályvezető magához az ORI-ban, hogy írjam le, milyen volt a hét végi buli. Leírtam, milyen jó volt a hangulat. Aztán berendelt és közölte, ő azt akarta tudni, kinek voltak rendszerellenes kijelentései. Közöltem vele, hogy az egy másik Pataky Attila, aki ilyet leír, én zenész vagyok, és ezzel otthagytam. (…) Közölték, ha nem jelentek, előfordulhat, hogy engem vagy a családom valamelyik tagját ér egy véletlen baleset a zebrán. Igen, életveszélyesen megfenyegettek. Hónapokig félve mentem ki az utcára. Minden autó gyanús volt, folyamatosan a hátam mögé néztem. De aztán eldöntöttem: nem vagyok hajlandó félelemben élni. Ha meg akarnak ölni, úgyis megteszik”
– idézi a Blikk Pataky szavait, aki a Karizs Tamással közösen írt „EDDA Művek – Mi vagyunk a rock” című könyvben rántja le a leplet a múlt titkairól.
Pataky Attila azzal is tisztában volt, hogy az EDDA tagjai közül valaki jelentett róluk.
“Nem érdekel, ki mit jelentett, az számoljon el a saját lelkiismeretével. Tudom ki volt, tagja volt a bandának, azóta sem beszélünk egymással. De nagyon sajnálom azokat, akiket megzsaroltak, és nem voltak elég erősek ahhoz, hogy nemet mondjanak.”
