A Blikk a legelőkelőbb, legdrágább szállodában érte utol. Galambos Lajos arra a kérdésre, hogy szökésben van-e vagy nyaral, azt felelte, hogy tulajdonképpen egyik sem.
Nem vagyok szökésben, hiszen nincs ellenem érvényben elfogatóparancs, és okom sincs szökni, hiszen nem követtem el semmit. Ugyanakkor turista sem vagyok, ráadásul a feltűnést is kerülöm. Van visszafelé repülőjegyem, és természetesen a családomnak is, igaz, legfőképpen azért, mert így olcsóbb volt a vásárláskor.
Ugyanakkor a zenész elismerte, nagyon jó ott nekik, és ahol az embernek jó, ott szívesen marad, majd eldöntik, mikor térnek haza. Most megpróbálja bepótolni azt a 125 napot, amit elraboltak tőle, amit nem tölthetett a szeretteivel. Most a helyi zenekarnak tanítja be Brahms Magyar táncok című művét, és több üzleti tárgyalása is van. Az általa használt ételkiegészítő külföldi forgalmazását készíti elő.
Lagzi Lajcsi a pénzügyeit firtató kérdésre csak annyit mondott, az “kicsit olyan, mint a hangya és a tücsök meséje, csak fordítva”. Több évtizede szórakoztatja Magyarországot, ahol gyakorlatilag az év 365 napjában fellépésekre jár.
Nem iszom, nem drogozom, még csak nem is dohányzom. Tessék utánam csinálni!
Tud róla, hogy közben a rendőrök szorgalmasan dolgoznak a birtokán, és éppen ez az egyik oka, hogy elmentek. Kicsit úgy érzik, mintha az egész nem szólna másról, mint hogy fenntartsák bennük a félelmet, a létbizonytalanságot. Talán ezért is kell most is gyógykezelni. Galambos Lajos cáfolja, hogy adóssága lenne, és szerződése lenne egy tévétársasággal. A könyvkiadóval kötött szerződéshez tartja magát, a róla szóló könyv a boltok polcain lesz jövő hónapban. A boldogasszonypusztai birtokára már több jelentkező is van, még Ausztráliában is olvasták, hogy eladná.
