Az ember társaslény, ami azt jelenti, hogy csak akkor vagyunk igazán boldogok, ha megosztozhatunk azon, amink van. Legyen szó boldogságról, vagy szomorúságról. Egyesek azzal is megelégednek, ha a bonyolult emberi kapcsolatok helyet kisállatot tartanak. De akadnak olyanok, akik ilyenkor nem kutyára vagy macskára gondolnak, hanem méhekre.
Igen, méhekre, amik mézet csinálnak és csípnek ha kell!
Egy amerikai, konkrétan egy Texas-i méhész annyira szereti a méheit, hogy néha fogja őket és elmegy velük kocsikázni egyet a városba. Ami nem tudjuk, hogy mennyire balesetveszélyes, de ha ő így szereti a méheket, kik vagyunk mi, hogy megmondjuk, hogy mit csináljon velük. Azt viszont csak remélni tudjuk, hogy közelebbi kapcsolatba nem kerül velük.
