Legyen a Stay! Legyen a Ziggy Stardust! Basszus, legyen minden!
Ez az A38 hajó első sorában elhangzott mondat nagyjából leírja, milyen volt a szerda este, amikor negyven zenész alkalmi és stabil formációkban adta elő David Bowie leghíresebb dalait.
Meg ez:
Annyi szám van, amire még partizni akarok, a lábam lerohadna, ha lemenne mind!
Esetleg ez:
Ha lenne gyerekem, csak ezt játszanám nekik, amíg bele nem őrülnek!
Bowie-nak – halálában, vagy még életében, ki tudja – a jelek szerint egy csomó tini és fiatal 20-as rajongója akadt, akik – szintén a jelek szerint – derekasan pótolták az életművet, fejből tudták a számok szövegeit, és azt, mikor kell egyre magasabb hangon huhogni a Space Oddity alatt. A több mint két órás koncert pedig próbára tette őket, a zenészek ugyanis végig a hatvanas-hetvenes éveknél maradtak, csak egyszer-egyszer kaptak bele a nyolcvanasokba (a későbbiekbe egyáltalán nem, kivéve a hároméves Where Are We Now-t, naná, ez az este címadó dala), de azok is a legnagyobb slágerek voltak.
Az este tanulságai egyébként a következők:
- mindenki nagyon jól énekelt, David Bowie nem forgolódott kényelmetlenül a sírjában
- a zenészek szerencsére tudták, hogy nem kell Bowie-nak öltözniük és őt utánozniuk, elég, ha simán eljátsszák a számokat
- egy-egy cikibb pillanat csak akkor akadt, amikor megpróbálták őket a saját képükre formálni
- a buli inkább nosztaligaest volt, mint gyászszertartás, de a fellépők maradtak a gigaslágereknél, az agresszívebb, dekadensebb cuccoktól illedelmesen távol tartották magukat
Szóval senki sem öltözött Bowie-nak, azért a legtöbben kicsípték magukat, az összehasonlítás tehát elkerülhetetlen volt. Végigfotóztuk a koncertet, az alábbiakban tehát jöjjenek a jelöltek:
Egzotikus mintás “extrovertált vagyok!”-ing? Aligha!
Vitáris Iván meggyőző, de inkább Mick Jagger volt, mint Bowie.
Poniklo Imre indie gyászegyenruhában, teljes átéléssel énekelt.
Frenkre, az ügyeletes furazenészre már többen is mondták, hogy ő a magyar David Bowie, persze, hogy fellépett, de szerencsére nem játszott rá, még akkor sem, amikor kokainszívós mozdulatokkal illusztrálta a Fashion dalszövegét.
Polnauer “PollyFlow” Flóra elektrósította és triphoposította Bowie-t. Furcsa volt.
Sárközy Fanni nagyon szomorú volt, hogy Bowie pont a szülinapján halt meg, a koncerten érdekességeket mesélt a zenész Wikipédia-oldaláról.
Pély Barna átél.
A Pribojszki Mátyás Band sima bluest hozott, szuper volt!
Jónás Vera csillogós szoknyával tisztelgett a glamrock előtt.
Sajnos nem csíptem el, hogy kicsoda a felvilágosodás kori magyar Sinéad O’Connor, várom a megfejtést!
Ahogy azt sem, hogy ő ki, de sajnos sokkal komolyabban vette magát, mint Bowie valaha is.
Kerekes Sugárka Kanye West-szemüvegben jött.
Szekeres “Junkies” András pedig állófogadásról.
Menyhárt Jenő… nos, ő olyan volt, mint mindig.
A nyertes pedig:
Alázat, stílus, hang – szóval ő a magyar David Bowie. Gratulálunk!
