Kembe Sorel mai napig rossz emlékként őrzi iskolás éveit, hiszen sorozatos támadásokat élt meg nap, mint nap. Kezdetben még szerette volna saját magát megvédeni, ami mindig tettlegességig fajult, aztán középiskolásként már kongói édesapja támogatását kérte.
“A bőrszínem miatt már az általános iskola első napján támadás ért. Akkor még magam akartam lerendezni, ezért rögtön ütöttem. Aztán a középiskolában szervezett csoportosulásokkal találkoztam. A négy év minden napján volt valami atrocitás, amit már nehezebben tudtam feldolgozni. Kellettek hozzá a szüleim, konkrétan az édesapám. Ez egy olyan szegmense a belső lelki világomnak, amit sose fogok tudni elfelejteni” – mesélte az Aktívnak Sorel, aki nyaranta pultosként dolgozik, hogy eltartsa családját.
