Szandra nem túl bevállalós lány, ezért gyakran ugratják az iskolában. Általában elengedi a kijelentéseket a füle mellett, de ezen a napon valamiért nem megy, meg akarja mutatni: Ő bizony igen is vevő a lazaságra, a bulira! Másnap reggel kiírja – persze csak heccből – “Ma ribanckodnivan kedvem!” és egy szájcsücsörítős képet is mellékel hozzá, csak a nyomaték kedvéért. Persze úgy, hogy a szülei, rokonai ne lássák, csak az osztálytársak, akik viszont lelkesen nyomogatják a Like gombot, mire a kép szélsebesen kezd el terjedni a neten, Szandra pedig elég szerencsétlen helyzetbe kerül – nyilván, különben ez a történet nem is róla szólna -, a képére egy pornográf oldalt üzemeltető is felfigyel, majd játszi könnyedséggel kiderít mindent a lányról.
A Kodolányi János Középiskolába is ellátogattak az interaktív előadással (Fotó: Koppán Viktor
Másnap Szandra képei és ismert adatai már nem csak a Facebookon vannak fent, hanem átszerkesztve, kicsit megbütykölve – hogy egyebek is legyenek a képen – megjelennek ezen a kicsit sem legális oldalon, a pedofilok és perverzek dagonyázó helyén. Szandrát kiszemeli egy közülük, és tanítás után odamegy az iskolája elé, majd másnap és harmad nap is, míg ki nem ismeri a lány útvonalát és le nem támadja egy alkalommal. Innen a történetet már nem részletezném, szerintem maguktól is kitalálják.
De nem Szandra az egyetlen áldozat , mesélhettem volna Eszterről is, akiről egy ferde és részeges péntek este után megalázó képek kerülnek fel a Facebook oldalára és ezért szégyenbe kerül az egész iskola és a rokonai előtt is, vagy Petiről, aki nagyzolásból feltöltött egy videót az új kecójukról, majd rá egy hétre – miután kiposztolta, hogy ellépnek nyaralni a családdal – kirabolták az említett épületet. Ezek a nem példa nélküli történetek – melyekben természetesen álnevekre cseréltük az igaziakat – arról adnak tanúbizonyságot, hogy nem ismerjük fel a fenyegetést, sem a fiatalok, sem a szüleik.
Egy felmérés szerint a felnőtteknek csak 7% gondolja úgy, hogy az internet veszélyt jelenthet, ezzel szemben a megkérdezett gyermekek 75%-a mondta azt, hogy zaklatták, bántották már az internet segítségével. Kis dolog? Jelentéktelen? Nem, a gyermek egy kibertérben nem tud hova menekülni, nem futhat és maradhat magára, ha pedig megteszi az egyenes út a kiközösítéshez.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium elhatározta, hogy lép az ügyben és idén januárban elindították az “Internet nem felejt!” elnevezésű programot.
Azt leszögezném előre, hogy nem tiltani kell az internethasználatot, az nem megoldás! Sőt, teljes mértékben irreális lenne, hiszen a világháló mostanra szerves része szinte minden fiatal életének. Az “Internet nem felejt!” program egy mankó, egy felvilágosítás a középiskolásoknak, tanáraiknak és szüleiknek arról, hogyan használják biztonságosan a közösségi oldalakat. Az előadásokat szakemberek tartják, joggal, adatvédelemmel és médiatudománnyal foglalkozó fiatalok, akik maguk is rendszeres használói az olyan oldalaknak, mint az Instagram, a Facebook, vagy a Viber – mondta el Balatoni Monika, a KIM államtitkára, majd arról is mesélt, hogy a program által eddig 3000 diákhoz jutottak el, de ezt a számot szeretnék megsokszorozni. A visszajelzések alapján a prevenciós osztályfőnöki óráknak van hatása, s igény van a folytatásra is, így márciustól a megyei kormányhivatalokban szülőknek és pedagógusoknak külön szervezünk előadást.
Számos példa van hazánkban, de nemzetközileg is, hogy az internettel járó stresszt a diákok nem tudták feldolgozni, és nem kiborulásról, vagy bántalmazásokról beszélünk kizárólag, hanem öngyilkosságokról is. Külföldön egy tizenéves lányt leitatott négy fiú, majd mind megerőszakolták és az egészet feltették az internetre. A tinédzser másnap megölte magát. Ez is mutatja, hogy ez nem egy szőnyeg alá söpörhető probléma, most kell kezelnünk! – hangsúlyozta az államtitkár, majd hozzátette: Persze ezek elég sarkos példák, de vehetünk hétköznapibb eseteket is: a HR-esek 95 %-a megnézi a jelentkezők Facebook profilját, s 70%-uk már utasított el az ott látottak alapján embert.
Egyszóval nem kell messze menni, a példák ott hevernek a lábunk előtt, és hála az égnek a segítség is közel van, szó szerint csak egy kattintás: a programnak ugyanis van egy Facebook oldala is, ahol bárki kérhet felvilágosítást, tanácsot, és bekapcsolódhat az előadásba. Az államtitkár asszony reméli, hogy a fiatalok és szüleik élnek a lehetőséggel és mernek segítséget kérni, ha éppen arra van szükség, akkor a szakemberektől.
