Zenéjük könnyed, bohókás és légies. Igazán csajos, mert ők maguk is ízig-vérig nők, akik megmutatják a jazz napos oldalát a nagyközönségnek, egy általuk elképzelt trendi köntösbe öltöztetve. Galambos Dorinát (ének), Sárközy Fannit (billentyűk), és Hudák Zsófit (nagybőgő) a kezdetekről és a jövőről kérdezte a Győr24.
Hogyan emlékeztek vissza a megalakulásra? Hogyan született a Mrs. Columbo?
Dorina: Első személyes élményként nekem a zeneakadémia jut eszembe, ez volt az első közös kapcsolódási pont mindhármunk életében. Fannit úgy ismertem meg, hogy a tanárom volt, és ameddig nem lettünk barátok, mindig azt gondoltam róla, hogy ő egy nagyon kemény, kimért nőci. Persze ez a dolog azóta, jócskán megváltozott.
Fanni: Számomra az első meghatározó élmény hármunkkal kapcsolatban az első telefonhívás volt, mikor Dorina belecsipogott a telefonba, hogy bizony ő szeretné, ha a jövőben együtt dolgoznánk. Emlékeztem rá így azonnal igent mondtam. De egy meghatározó emléket nem tudnék kiemelni, hiszen nap, mint nap jó dolgok történnek velünk.
Zsófi: Dorina és én vagyunk a kemény mag, mi ketten már 5 éve együtt játszunk. Vicces, hogy amikor megalakultunk Dorina éppen külföldön tartózkodott, így nélküle kezdtük el összerakni az alapokat.
Mi az, amit képvisel a csapat?
Dorina: A barátságot, az összetartozást és a jókedvet. Ez a három alapkövetelmény nálunk. A hangulat, a pozitív kisugárzás pedig a koncerteken is érezhető. A játékosság és az improvizáció elengedhetetlen a dalokból, rengeteg szólóval spékeljük meg a zenénket. És szeretjük a jó borokat is, ezt már csak azért is mondom, mert nemrégiben Győrben, a bornapokon koncerteztünk, ahol egy nagyon kedves közönség fogadott bennünket. Imádjuk a várost, reméljük minél hamarabb visszatérhetünk.
A jazz az alapja mindennek, vagy szeretitek a stíluskeveredést?
Fanni: Igazából úgy gondolom, hogy sokféle zene alkotja a Mrs. Columbo egységét. Éppen ezért nehéz is kategorizálni a zenekar műfaját, nagyon feszegetjük a határokat. A pop ugyan úgy áthatja a dalokat, mint a jazz, rengeteg feldolgozást játszunk sajátos köntösbe öltöztetve, de gyakran csempészünk bele klasszikus zenei motívumokat is.
Hogyan látnak napvilágot a saját szerzemények?
Zsófi: Tulajdonképpen a végső fázist mindig együtt alkotjuk. Az alapokat Dorinával közösen találjuk ki, mondhatjuk, hogy egy szerkezetkész dalt tálalunk a többiek elé, és együtt fejezzük be az utolsó simításokat.
Lássunk a kulisszák mögé: milyen munkák zajlanak jelenleg a háttérben?
Dorina: Reményeink szerint nemsokára meg fog jelenni a következő lemezünk. Az első albumunkkal Fonogram-díjat nyertünk, az „Év hazai jazz albuma kategóriában”, ami óriási elismerés, és visszaigazolás arról, hogy jó úton haladunk. Ezen felbuzdulva készítettünk egy olyan anyagot, ami tulajdonképpen egy élő koncert felvétel, nagyon sok dallal, így mindenképpen érdekesnek ígérkezik. Az elmúlt két hétben kilenc helyszínen koncerteztünk, több mint 21 órát utaztunk a buszban, úgyhogy elég fárasztó volt, de minden egyes percét nagyon élveztük, és így szeretnek tovább robogni a következő hónapokban is.
Olyanok vagytok, mint Charlie angyalai. Három teljesen különböző személyiség, három különböző stílus, mégis óriási a kohézió! Hogy csináljátok?
Zsófi: Talán éppen ez a titkunk, hogy ennyire mások vagyunk. Különbözőek a gyengéink, különböző dolgokban vagyunk erősek, így mindig tudjuk egymást támogatni. Éppen mint Charlie angyalai…
