Szentpéteri Csilla csupán egy tál müzlit akart elfogyasztani a tévé előtt, ám olyan bizarr kaland lett a dologból, amibe azóta is beleborzong.
“A minap este fél 9-ig zenéltem, kottákat válogattam, aztán kiválasztottunk egy szuper filmet. Negyedénél megéheztem, gondoltam jöjjön egy kis tálka müzli. Kirohantam a konyhába, s csak úgy sötétben ki a hűtőből a tejet, aztán polc, majd három-négyféle müzlit bele a fehérségbe. Újra film, de valahogy végig olyan rossz érzésem volt, hogy valami nem stimmel, olyan furcsán édeskés volt, de nem problémáztam, a film lefoglalt. Aztán az utolsó néhány falatnál már nem bírtam tovább, gondoltam kidobom, mert nem esett jól. A világos konyhában aztán sikítottam egyet! Millió hangya élvezkedett a lében, meg a müzlidarabkákon, némelyik még úszni tanult, némelyik viszont már elfáradva átsuhant a másvilágba. És én ezt ettem meg igen komoly dózisban. Mint egy eszelős kiabáltam, hogy adjatok valamit, mert itt nyüzsögnek bennem, nem bírom ki. Akkor aztán kaptam egy jó pohár tiszta whisky-t (húsz éve ittam utoljára) majd rá még egy rövidet, tudatosan keverve, hogy jól kiüssön, aztán elfelejtsem az egész rémsztorit. Azóta kényszerképzetem, hogy nálam üdülnek a hangyák és jól érzik magukat – én viszont egy nagyon hitchcock-i képvilágban. Hiába a smink, a rúzs, az a kényszerképzetem, hogy szájtól lefelé egy nagy termeszvár vagyok” – számolt be a Hír24-nek bizarr hangyakalandjáról a repüléstől is rettegő művésznő, akit ezúton is megnyugtatunk, hogy bizony számos országban számítanak ínyencségnek az ízeltlábúak…
