Makkos Vilmos 1923-ban született, és korán elkezdett foglalkozni a lovakkal. Németországban hadifogságba esett, de összebarátkozott a félig indián amerikai táborparancsnokkal, és 1947-be akér ki is mehetett volna vele az Egyesült Államokba, de ő inkább hazajött.
1956-ban a merlbourne-i olimpia lovas számait Stockholmban rendezték meg, a magyar lovastusa-válogatott (military) esélyes volt az aranyéremre, Makkos Vilmos Pillangó nevű lovával egyéniben szintén, végül azonban az akkori sportvezetés nem engedte a magyarokat elindulni.
Az 50-es, 60-as években versenyzett, trénerként és tenyésztőként is dolgozott, rendkívüli szeme volt a lovakhoz, új vérvonalakat hozott be a magyar sportló-állományba. Később Szombathelyen telepedett le, ahol haláláig élt.
Makkos Vilmos felfedezettje volt többek között a sokszoros magyar bajnok díjlovagló Dallos Gyula, és a militaryban szintén magyar bajnok Horváth Zoltán, aki csapatban 4. lett az 1980-as moszkvai olimpián.
