Xabi Alonsónak nagyon okosan kellett kiválasztania a következő csapatát azok után, hogy a Real Madridtól való elküldése komoly csapást mért az egójára és a megítélésére. Valami olyasmi volt a konszenzus, hogy bár van egy tiszta elképzelése, de a megvalósításban nem túl rugalmas.
Látványosan nem tudta kezelni a sztárokkal teletűzdelt öltözőt, ahol Carlo Ancelotti távozása után inkább csak kiélezte az ellentéteket, mint elsimította. A madridiak ugyan mindössze hat vereséget szenvedtek vele, de az ellenfelek listája igen beszédes: PSG, Atlético Madrid, Liverpool, Celta Vigo (amely végül a hatodik lett a ligában), Manchester City, Barcelona.
Ha ehhez pluszban még felelevenítjük a vesztes Európa Liga-döntőt is, akkor adott a dilemma:
Ha nem, akkor könnyen egy Unai Emery-kaliberű edző válhat belőle: azaz magas szint, de azért nem a legfelső polc (habár ahhoz is be kellene gyűjtenie pár Európa Liga-elsőséget).
A skatulya elkerüléséhez pedig nem a sokak által évek óta vizionált liverpooli visszatérést választotta következő kihívásnak, hanem a Chelsea-t.
Abból, amit eddig láttunk nemcsak ő, hanem a játékosai, a klubvezetés és a szurkolók is bizakodhatnak. Ennek egyik fő oka, hogy Alonso a nyár folyamán rendkívül ügyesen hatástalanította az aknákat, amelyek már a kezdeteknél tönkre tehetik a terveit.
Van azonban néhány probléma, ami a szezon közben vár megoldásra…
