Foci

A világ legjobb focistája, aki sosem focizott

Carlos „Kaiser” Henrique a brazil labdarúgás fénykorában 26 éven át úgy szerepelt az ország top klubjaiban, hogy soha nem rúgott labdába. Horribilis összegeket keresett az 1970-es, '80-as években a legnívósabb csapatoknál, de pályára egyikben sem lépett. A futballtörténelem legnagyobb szélhámosa szemrebbenés nélkül tudott hazudni, ennek köszönheti, hogy három évtizeden keresztül senki nem jött rá a csalásra. Életéről könyv és film jelent meg idén nyáron, amelyben kendőzetlen őszinteséggel vallott az átveréssorozatról.

Ha valaki az 1980-as években Rio de Janeiro négy legerősebb csapata, a Flamengo, a Botafogo, a Vasco Da Gama vagy a Fluminense valamelyikében futballozott, az garantáltan hírnévre, sok pénzre, nőkre és luxus életvitelre tett szert. Kaiser részese akart lenni ennek, csupán egyetlen problémája akadt a megvalósításban: botrányosan focizott. Idővel mégis mind a négy együttesnél megfordult.

Mivel a labdát nem érezte, kitervelte az évszázad átverését.

Renato Gaucho a ’80-as évek egyik legnépszerűbb focistája nemcsak kiváló játékosnak, de jóképű férfinak is számított, aki állandóan a címlapokon szerepelt. Vehetjük úgy, hogy ő volt a kor brazil David Beckhamje. És nagyon hasonlított Kaiserre, aki ezt kihasználva Renatónak adta ki magát.

Kaiser belógott Renato csapataihoz, a szórakozóhelyeken istenként tisztelték, a lányok pedig tapadtak rá. A sors aztán úgy hozta, hogy a hasonmások találkoztak egymással. Meglepetésre összebarátkoztak, sőt később már fivérként tisztelték egymást. Kaiser idővel tulajdonképpen Renato ügynöke lett, megismerte a legjobb brazil focistákat, de sokkal többre vágyott ennél.

Mindenképpen be akart kerülni egy élcsapathoz, hogy olyan élete lehessen, mint a futball királyainak. Először Carlos Alberto Torres, az 1970-es világbajnok brazil válogatott csapatkapitánya adott neki lehetőséget a Flamengonál. A teljesen használhatatlan Kaiserrel rövid idő után szerződés bontottak, de ezt a rövid időszakot remekül kamatozta a későbbiekben referenciaként. Előbb-utóbb minden klubnál rájöttek, hogy a focizni képtelen Kaiser átejtette őket, de a médiát és a futballvilágot eléggé lekötötték a sztárok ahhoz, hogy ne foglalkozzanak vele. Ráadásul internet és Google hiányában kiszűrni sem tudták, hogy egy csalóval állnak szemben.

Nem véletlen, hogy Louis Myles,a Kaiserről szóló film rendezője arról beszélt, a tárgyalások kezdetén jelentős nehézséget okozott nekik, hogy egyáltalán mit higgyenek el Kaisernek.

Az első három napban nem tudtuk, hogy mikor mond igazat és mikor nem. A konditeremben, ahol most személyi edzőként dolgozik, reggel és délután más-más nővel foglalkozott. Csak a nap végén jöttünk rá, hogy mindkettőt eljegyezte, de a lányok nem ismerték egymást. Egy szélhámossal kötöttünk szerződést. Mindent tényként közölt, de nem egyszer volt olyan érzésünk, hogy ez egyáltalán történt meg

– mesélte.

A vezércsel

Kaisernek mindenhol ugyanaz volt a trükkje. Miután aláírta a szerződését, az első edzésen rejtélyes izomsérülést szimulált. Mindezt még azelőtt, hogy a labdás foglalkozás elkezdődött volna a tréningen. Az orvosok elhitték neki, mert akkoriban a technológia közel sem volt olyan fejlett, mint ma.

A szélhámos focista remekül teremtetett kapcsolatot befolyásos és gazdag emberekkel, az újságírókat pedig kiválóan tudta manipulálni. A szurkolók az ő nevét skandálták az edzéseken, mintha csak a tulajdonos sétált volna be a pályára. A fiatalabb csapattársait lefizette, hogy lépjenek oda neki csúnyán az edzéseken, hátha tényleg megsérül.

Egyik sem működhetett volna, ha nem lenne szeretetre méltó gazember és egy kényszeres hazudozó. Egy karizmatikus férfi, aki elsőre levett bárkit a lábáról.

Olyan akartam lenni, mint a többi játékos. De nem akartam játszani. Az nem az én problémám, hogy focistát akartak belőlem faragni. Még Jézus sem tudott mindenki kedvére tenni. Én miért tudnék?

– fogalmazott a könyvben Kaiser.

Azt is elárulta, a barátai azért adták neki a Kaiser nevet, mert gyerekként nagyon hasonlított a játékstílusa Franz Beckenbauer német zseniére, akit hazájában Der Kaisernek becéztek. Ugyanakkor erős a gyanú, hogy inkább a sörmárka után kapta a becenevet.

Kaiser egy igazi csajozógép volt, saját elmondása szerint több mint ezer nővel feküdt le életében. A klubok és a labdarúgók azért is szerették őt, mert mindig sok szép lány vette körül. Bár a pályán semmi hasznát nem vették, az öltözőben feldobta a hangulatot.

Az egyetlen alkalom, amikor pályára küldték

Az 1990-es években az apró, de annál nagyobb hagyományokkal rendelkező Bangu csapatához igazolt le. Akkoriban a klubot Brazília legnagyobb maffiafőnöke, Castor De Andrade pénzelte. Kaiser persze itt se játszott egy percet se, de közben nagyon jó barátok lettek a maffiavezérrel.

Idővel viszont Andrade megunta Kaiser folyamatos kifogásait és leszólt a menedzsernek, hogy állítsa őt be a következő meccsen. Az edző órákig próbálta telefonon elérni az eredetileg első számú középcsatárnak szerződtetett játékost, végül hajnali négy órakor egy night clubban került elő. Itt közölték vele, hogy másnap benne lesz a keretben.

A csapat tíz perc után 2-0-s hátrányba került, a maffiafőnök pedig walkie-talkie-n leszólt az edzőnek, hogy cserélje be Kaisert. El is ment melegíteni, és közben azon gondolkozott, hogyan úszhatná meg az égést. A szurkolók provokálni kezdték, ezért átmászott a kerítésen és püfölni kezdett egy nézőt. Elég komoly tömegverekedés lett belőle, Kaiser pedig azelőtt piros lapot kapott, hogy beállt volna.

A szünetben a csapattársai azzal fenyegették, hogy rálőnek. Kaiser erre azt hazudta Castornak, hogy második apjaként tekint rá, miközben a többiek drogkereskedőnek, bűnözőnek és gyilkosnak nevezik. Csodával határos, de a terve összejött. Golyó helyett új, hat hónapos szerződés kapott, a fizetését pedig megduplázták.

Abból építkezett, amije volt

Az ötvenes éveiben járó Kaiser a róla szóló könyvben azt állítja,

az élet marketing.

Ha valakinek, akkor ezt neki elhihetjük. A kezdetektől tisztában volt vele, hogy a lábával nem tud karriert építeni, úgyhogy az agyával csinálta. Lehet, hogy nem brillírozott a pályán, de csúcsra ért abban, amihez a leginkább értett. Olyan emberekkel ismerkedett össze, akiket istenként tisztelnek Brazíliában, és úgy lett belőle legenda a labdarúgásban, hogy senki nem látta őt játszani.

Véleménye szerint napjainkban mindenkinek abból kell megélnie, amije van. Benne mindig hatalmas volt a túlélési ösztön, és nem érzi úgy, hogy ezért szégyenkeznie kellene.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.