Pénteken este Manchester United-Leicester City mérkőzéssel rajtol a Premier League 2018/2019-es szezonja az Old Traffordon. A sokak által a világ legjobbnak, legizgalmasabbnak tartott, de marketing- és televíziós szempontból egész biztosan a legprofibban tálalt bajnoksága ugyan már régóta nem annyira kiegyensúlyozott, mint egykor volt, ám kiszámíthatatlanságát jól mutatja: kilenc évad óta nem volt példa benne címvédésre.
Az előző szezont Pep Guardiola font-százmilliókból felturbózott Manchester City-je húzta be, nem akármilyen magabiztossággal. A City 100 ponttal, mindössze két vereséggel és 106-27-es(!) gólkülönbséggel írt történelmet a ligában, a katalán edző pedig megmutatta:
A nagy kérdés most az, harmadik manchesteri évében rá tud-e tenni még egy lapáttal Guardiola, épít-e valóban korszakos jelentőségű csapatot – ehhez szüksége lenne egy pofás BL-menetelésre is –, vagy óhatatlanul bekövetkezik a visszaesés és elfárad az edző, illetve a csapat kapcsolata.
Guardiola most nem vásárolt be
A nagy bevásárlás idén mindenesetre elmaradt, a City mindössze a már januárban is kitartóan üldözött Rijjad Mahrezre költött ezen a nyáron, aki 60 millió font ellenében tette át székhelyét Leicesterből az Etihad Stadionba. A 2015/16-os szezon legjobb játékosa a jobbszélen adhat majd új opciót Guardiolának, aki elsősorban olyan játékosok további fejlődésében látja a csapat esélyét az előrelépésre, mint Raheem Sterling, Leroy Sané, Ederson, Aymeric Laporte, John Stones, vagy éppen vb-n felsülő brazil középcsatár, Gabriel Jesus.
Jelentős erősítést jelenthet majd az is, hogy visszatér a tavalyi évadban mindössze négy bajnoki után súlyos sérülést szenvedő világbajnok francia balbekk, Benjamin Mendy, de olyan fiatalok berobbanására is számíthatunk, mint az angolok U17-es világbajnok karmestere, Phil Foden.
Guardioláék a szezont hagyományosan felvezető Community Shield-mérkőzésen (ez lényegét tekintve az angol Szuperkupa, amelyet az előző évi bajnok játszik az FA-kupa győztesével a Wembley-ben) tükörsimán verték a Chelsea-t, nem véletlen, hogy a fogadóirodáknál is a City a bajnokság toronymagas favoritja.
Minden idők legerősebb liverpooli PL-kerete?
Mögéjük – a bukmékereknél legalábbis – az előző évadban Bajnokok Ligája döntőt játszó, ám a bajnokságban csak a negyedik helyre beevickélő Liverpool zárkózott fel. Nem véletlenül: Jürgen Klopp csapata nem tétlenkedett, és nyáron (papíron legalábbis) szinte minden olyan lyukat betömött a keretben, ami miatt eddig nem lehetett reális bajnokesélyesként kezelni.
A kapuba a szezon legfontosabb meccsén bakit bakira halmozó Loris Karius helyére a brazil válogatott első számú hálóőre, Alisson Becker érkezett (56 millió fontért cserébe) Rómából, a középpályára pedig az a Naby Keita (Lipcse, 54 millió font), akit már egy évvel ezelőtt magukhoz kötöttek Kloppék. Rajtuk kívül sikerült megegyezni a Monacóból elvágyódó Fabinhóval is (40,5 millió fontba került), aki jobbhátvédként illetve védekező középpályásként egyaránt bevethető. A kieső Stoke City legjobbja, a svájci-albán Xherdan Shaqiri potom 13 millió fontért vélhetően a rotációba érkezett, ami így minden korábbinál erősebb lehet Liverpool vörös felén. Főleg, hogy a távozók között a Juventushoz szerződő Emre Canon kívül nem látni húzónevet. (A klub magyar kapusa, a hosszú időn keresztül sérüléssel bajlódó Bogdán Ádám kölcsönbe került a skót Hibernianhez a szezon végéig.)
Maradt az előző szezon gólkirálya, Mohamed Szalah, de Bobby Firmino és Sadio Mané fejét sem tudták elcsavarni a rivális csapatok. Ha még egy középső védőt is sikerült volna beszákolni Dejan Lovren helyére/mellé, akkor tényleg tökéletes átigazolási szezont zárhatott volna a Liverpool, de így sem nagyon van min aggódniuk Kloppéknak. Ez a keret kész van, ezzel a kerettel neki lehet futni a bajnoki cím megszerzésének is.
Mourinho körül megint áll a bál
Ugyanez már bajosan mondható el a Manchester Unitedről, ahol még el sem kezdődött ugyan a szezon, de máris áll a bál José Mourinho és a vezetőség között. A portugál edző – aki sokat emlegetett, és általában kevés sikerrel kecsegtető harmadik szezonját kezdi a csapat élén – a felkészülési időszak során nem győzte hangsúlyozni: ő ugyan jelezte a vezetés felé, hogy milyen játékosokkal erősítene a keretén, de az üzletekből nem lett semmi. Tény, a United a fiatal portugál védőn, Diogo Daloton (19 éves, korosztályos válogatott, 19 millió fontba került, ám jelenleg sérült) és a brazil válogatottban a vb-n egyetlen percet sem kapó Freden (53 millió font) kívül a United csak egy veterán harmadik számú kapust, Lee Grantet igazolta le az átigazolási piacon.
Mourinho mindenképpen szeretett volna még egy középső védőt, de leicesteri Harry Maguire-rel, a kolumbiai Yerri Minával és a Tottenham belga bekkjével, Toby Alderweirelddel egyaránt zátonyra futottak a tárgyalások. Így viszont távozási oldalon sem igazán szaggatta az istrángot a United: a holland mindenes, Daley Blind hazatérésén kívül csak Michael Carrick visszavonulása, valamint néhány fiatal (Timothy Fosu-Mensah, Axel Tuanzebe, Joel Pereira) kölcsönadása említendő.
A csapat fiatal sztárja, Marcus Rashford lecsapott a 10-es mezre, Anthony Martial viszont végérvényesen összeakasztotta bajszát Mourinhóval, amikor gyermeke születése után nem tért vissza időben az USA-ban túrázó csapathoz. A francia szélső állítólag távozna a csapattól, és Mourinho sem nagyon tartóztatná, ám a vezetőség a korábbi hatalmas vételár (50 millió font) okán még nem siet kiszállni az üzletből. A bő keretből állítólag ugyanakkor szabadon távozhat Matteo Darmian, és némi esély Marcos Rojo eladására is van még.
Wenger nélkül vágyik vissza a négy közé az Arsenal
Az Arsenal legutóbb 1996 augusztusában futott neki úgy angol bajnoki szezonnak, hogy nem Arséne Wengernek hívták a csapat edzőjét. Most újra hasonló a helyzet, az Ágyúsok legendás menedzsere ugyanis az előző évad végén bejelentette távozását, így a helyére kinevezett Unai Emeryn a sor, hogy visszavezesse az Arsenalt az első négy hely valamelyikére.
Könnyű dolga biztosan nem lesz a baszk edzőnek, azzal együtt sem, hogy a londoniak öt neves érkezővel turbózták fel keretüket a nyáron. Az ingyen megszerzett svájci jobbhátvéd, Stephan Lichtsteiner valószínűleg inkább csak a rotációt mélyíti majd a védelemben, de rajta kívül a Dortmundtól megszerzett Szokratisz Papasztatopulosz, valamint a Leverkusentől elcsaklizott Bernd Leno kapus is azonnali erősítés a csapatnak. A 19 éves Mattéo Guendouzi leigazolása inkább a jövőnek szól, nem úgy a vb-n is megcsodált uruguayi középpályás mindenes Lucas Torreira megszerzése: a Sampdoriától beszákolt labdaszerző játékos évek óta az Arsenal első igazán nívós beruházása a védekező középpályás posztjára.
Fotó: AFP / Johannes EISELE
Emery legnagyobb feladata az, hogy rendbe szedje a csapat védekezését, amit a baszk edző a letámadás felpörgetésével és szervezettebbé tételével szeretne megtenni. Nagy kérdés ugyanakkor, hogyan illeszkedik majd az új edző rendszerébe Wenger egyik korábbi kedvence, Mesut Özil, aki a klub legjobban fizetett játékosa, ám mostanában inkább politikai ügyekkel került az újságok címlapjára remek teljesítménye helyett. Az Aubameyang-Lacazette kettősben ugyanakkor továbbra is komoly potenciál van, mint ahogyan a tavaly januárban a Manchester Unitedtől megszerzett Henrih Mhitarjan is képes klasszis teljesítményre a középpályán. Egy biztos: már a Manchester City elleni szezonrajton sok kiderül abból, hol lehetnek ennek az új Arsenalnak a határai idén.
Olasz helyett újabb olaszban bízik Abramovics
A Chelsea tavaly folytatta az egy sima, egy fordított sormintát, és az Antonio Conte első szezonjában rekordszámú győzelemmel behúzott bajnoki cím után terített betlit vezetett fel a mögöttünk hagyott évadban. Az ötödik hely, és a BL-szereplés elmaradása természetesen nem villanyozta fel Roman Abramovics tulajdonost, aki rövid úton kiadta az olasz sikeredző útját, hogy azt a Maurizio Sarrit ültesse a helyére, aki Nápolyban egész Európa egyik leglátványosabban focizó csapatát építette fel.
Sarri ugyanakkor ízig-vérig olasz, így kevesen tudják elképzelni, hogy megveti a lábát Angliában: kulturálisan teljesen elüt a klasszikus angliai menedzserektől, amit az is jól példáz, hogy bemutatása napján közölte, köszöni szépen, őt ez az átigazolósdi annyira nem érdekli.
Ennek megfelelően a Chelsea-nél inkább csak az utolsó napokra pörögtek fel az események transzferfronton: a korábban megszerzett Jorginho (ő Nápolyban Sarri jobbkeze volt a pályán) mellé az utolsó órákban esett be Mateo Kovacic, a Real Madrid háromszoros BL-győztes játékosa, illetve a baszk kapus, Kepa Arrizabalaga. Utóbbiért rekordpénzt, összesen 70 millió fontot fizetett a klub, ugyanis ezzel párhuzamosan a csapat korábbi első számú kapusa, a belga Thibaut Courtois sztrájkba kezdett annak érdekében, hogy engedjék a Real Madridhoz igazolni. A trükk végül bejött, ám a Chelsea mindössze 31 millió fontot tudott legombolni a spanyolokról a klasszisért cserébe – Courtois szerződése ugyanis jövőre lejárt volna.
Nagy eredmény ugyanakkor, hogy a Real Madrid kitartó érdeklődése ellenére a Chelsea képes volt megtartani Eden Hazardot, és azt se felejtsük el, hogy Sarrinak a támadó térfélen komoly lehetősége lesz majd válogatni az opciók között: maradt Willian, feltámadhat Pedro, elkezdheti megszolgálni az árát Morata, de olyan fiatal játékosok is készülnek a berobbanásra, mint a Community Shield-meccsen kezdőként pályára lépő Callum Hodson-Odoi, vagy a világbajnoki negyedik angol válogatottban is szereplő Ruben Loftus-Cheek.
És a többiek…
Az utóbbi évek topcsapata közül a Tottenham azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a bajnoki rajtig egyetlen játékost sem igazolt át a nyári piacon. Ilyenre 2003 óta egyszer sem volt példa Angliában (ettől az évtől kezdődően van külön nyári és téli transzferablak a szigeten), a legközelebb hozzá a csőd szélén táncoló Leeds United volt mindjárt abban az évben, de végül Jody Morris személyében egy ingyenes igazolást ők is nyélbe ütöttek.
Maurizio Pochettino ugyanakkor úgy tűnik elégedett a keretével, és onnan is lehet vizsgálni a dolgokat, hogy újabb átigazolási időszakban védte meg összes értékes játékosát a Spurs: Harry Kane-től és Dele Allitól indulva Christian Eriksenen és Szon Hjong-minen át egészen Toby Alderweireldig ismét mindenkit maradt a helyén. Nagy kérdés persze, hogy a szűk keret és a vb miatt szűkre szabott pihenőidő együtt nem kever-e olyan koktélt a Tottenhamnek, amelyet már a szezon elején félrenyel a csapat.
Az európai kupaszereplők közül a tavalyi szezon meglepetéscsapata, a Burnley diszkréten, de hatásosan erősített: a Championship egyik legjobb góllövője, a cseh Matej Vydra 11 millió fontért cserébe hagyta ott a Derby-t, a Middlesbrough kőkemény középső bekkjéért, Ben Gibsonért cserébe pedig 15 milliót kellett leszurkolnia Sean Dyche csapatának. A korábbi válogatott kapus, Joe Hart megszerzése inkább kényszer volt, ugyanis a gárda mindkét elit kapusa, Nick Pope illetve Tom Heaton is sérüléssel küszködik az elmúlt időszakban.
Az Everton a tavalyi év látványos, de fullasztóan eredménytelen költekezése után idén is rácsapott az asztalra: összesen 82 millió font értékben vásárolt játékosokat, köztük olyan körüludvarolt portékákkal, mint Yerri Mina, Richarlison, vagy Bernard. Eközben ráadásul a liverpooliak megszerezték edzőnek a portugál Marco Silvát is, aki a liga egyik legkiemelkedőbb fiatal mesterének tűnt az előző két évadban (előbb beugróként a Hull City padján, majd tavaly a szezon elején a Watfordnál).
Szintén nem aprózta el a költekezést 103 milliós cehhével a Leicester, igaz, ők részben a Mahrez-pénzt dobták tovább a piacon olyan játékosokra, mint a fiatal török tehetség, Caglar Söyüncü, a horvát Filip Benkovic, Jonny Evans, Rachid Ghezzal, Ricardo Perreira, illetve a sokra hivatott angol támadó középpályás, James Maddison.
A Roy Hodgson vezette Crystal Palace a német Max Meyer szerződtetésével húzott nagyot (a Schalkét elhagyó középpályás ingyen volt, viszont heti 170 ezer fontot keres majd London-külsőn), a Bournemouth a kolumbiai Jefferson Lermáért robbantott bankot (25 millió font ütötte a Levante markát), de igazán látványos az a pénzszórás volt, amelyet a tavaly kis híján kipottyanó West Ham United végzett új edzője, Mauricio Pellegrini tiszteletére. A londoniak nem csak a brazil Felipe Andersont vették meg a Laziótól (34 millió font), de lecsaptak Lukasz Fabianski kapusra (7 millió), Jack Wilshere-re (ingyen), az ukrán Andrij Jarmolenkóra (18 millió), illetve a Toulouse fiatal bekkjére, Issa Diopra (22 millió) is.
Az alsóházi csapatok közül a Brighton a holland gólkirály, Alireza Dzahanbahs leigazolásával próbált nagyot húzni (a déliek egyébként összesen 62 millió fontot költöttek el nyáron), míg a Southampton a Vestergaard-Elyonoussi kettőssel egyszerre erősítette a védelmét és a támadósorát is.
Az igazán nagy show-t ezzel együtt is az újoncok rendezték: a Fulham lett az első frissen feljutó angol klub, amelyik egyetlen átigazolási szezonban 100 millió fontnál is többet költött el új játékosokra, a kínai tulajdonban és Jorge Mendes befolyása alatt működő Wolverhamptonra pedig talán ki sem kell térni külön. A két csapat olyan, korábbi és/vagy jövőbeli klasszisokkal töltötte fel a keretét, mint Rui Patrício, Joao Moutinho, Leander Dendoncker (Wolves), Jean-Michael Seri, Zambo Anguissa, André Schürrle, Alekszandar Mitrovics, Luciano Vietto (Fulham).
