Georges Leekensre kiadták a kilövési engedélyt?

Az MLSZ 2017. október 30-án húzta elő a varázskalapból Georges Leekenst. A belga szakember ezt követően két válogatott mérkőzést a lelátóról szurkolt végig – állítólag ismerkedett a helyzettel –, azóta a pálya széléről hármat.

Az első, Kazahsztán elleni kilátástalan játék és 3-2-es hazai vereség után úgy értékeltük a látottakat, a magyar futballt illetően a 69 éves szövetségi kapitány teljes homályban van.

A második, Skócia elleni vereség (0-1) utáni elemzésünkben megállapítottuk, egy közepesnél valamivel gyengébb, klasszis játékosok nélküli csapatnál, mint amilyen a magyar válogatott, sokkal több edzői háttérmunka, személyes és csapatszintű felkészítés kell. Egyszerű, de rendkívül pontosan leoktatott védekező- és támadófeladatok például. Tudatosság és csapategység.

Továbbra is teljes a tanácstalanság

A szerda esti Fehéroroszország elleni 1-1-es döntetlen a végeredmény ismeretében elfogadható, még akár előrelépésnek is tűnhet, azonban a látottak alapján kijelenthető,

a belga harmadik fellépésén újfent nem láttunk szervezettségre, konkrét játékelképzelésre utaló jeleket. Ellenben a játékosok részéről tetten érhető a tanácstalanság, mert érezhetően fogalmuk sincs, mit akar viszontlátni a kapitány a pályán.
Elek Ákos és Gulácsi Péter nyilatkozata is ezt erősítette meg, amely után végképp komolytalan Georges Leekens meccs utáni értékelése. A mindig a pozitívumokra koncentráló kapitány ráadásul mellébeszélt. Két üdvözlendő játékelemet emelt ki:

• szerinte a védekezésünk stabilizálódott,
• Gulácsi pedig kiemelkedően védett.

Ha kapusunk jól védett, az azt jelenti, hogy védelmünket többször  áttörték, vagy átlőtték. Mindez, állításával szemben, azt jelzi, egyáltalán nem sikerült a védekezést stabilizálni.

De vajon mit akar a kapitány?

A magyar futballban a kapitányok kiválasztása külön kategória. Ritkán tudni kit, mikor, milyen logika mentén jelölnek ki, vagy éppen váltanak le. Ha csak a számokat nézzük, tény, hogy a belgáé a legrosszabb kezdés az utóbbi tíz szövetségi kapitány közül. Három mérkőzést követően mindegyikük rendelkezett már legalább egy győzelemmel, neki ez még nem jött össze, és mivel szombaton a Leekens-éra legerősebb ellenfele, Ausztrália látogat a Groupama Arénába,

kevés esélyt látunk arra, hogy az őszi tétmeccseknek, a Nemzetek Ligája sorozatba egy „kedélyjavító”, „önbizalomnövelő” győzelemmel vágjon bele a magyar labdarúgó-válogatott.

Minden kapitány a nyilatkozataival orientálja a közvéleményt, tereli a nézők figyelmét, hogy melyik az az egyértelmű teljesítményösszetevő, amit figyelni érdemes, aminek a meglétét egyben azonosítani lehet azzal, hogy ő bizony jól dolgozik.

Egervári Sándor a közösség erejében, a szerethető válogatottban hitt, Pintér Attila a játékrendszerekben, Dárdai Pál a szervezett védekezés és a kendőzetlen őszinteség mellett tette le a voksot, míg Bernd Storck a kondíció és a tesztek szerepét mantrázta.

Leekenstől értelmezhető, visszakérdezhető szakmai meglátást sose hallottunk még, csak, mint egy jó pap, kizárólag hozzáállásról és az önmagunkba vetett hitről beszél.

Arról se a mérkőzéseket megelőző, se az azokat követő nyilatkozataiban nem esett még szó, hogy mi is az, amit a csapatunk játszani szeretne. Ezért a harmadik mérkőzés után azt a következtetést kell levonjuk,

kapitányunk semmiféle futballvízióval nem rendelkezik. Túlélésre játszik.

A játékosoktól várja el, hogy a pályán ad hoc jelleggel alkalmazkodjanak az ellenfélhez, improvizáljanak, összerakják maguknak a játékot, ami vagy sikerül nekik, vagy nem. A magyarok egyéni kvalitása mellett garantált az utóbbi.

Három mérkőzés után bizonyosságot nyert, amit már a belga szakember kinevezése után azonnal megírtunk; baj lesz itt, mert saját hazájában is azt vallják, eljárt felette az idő, nem ismeri a modern futballt. Pedig ezúttal nem a 98-ról kellene a 99-re lépni, hanem a nulláról egyre. Érezhetően ez a szint is magas neki.

Leekens Magyarországon egyetlen dolgot értett meg csupán; a politika befolyása itt a megszokottnál jóval jelentősebb a sportágra. Ugyan ő nem láthatta az az állami televízió stúdiójában zajló közvetítést, a szakértői véleményeket, mert épp szurkolt a pálya mellett, de ha hallotta volna, úgy elkönyvelheti, megbukott. Könnyen lehet, az Ausztrália elleni lesz az utolsó mérkőzése a magyar válogatott kispadján. Utána mehet ő is politikusnak.

A magyar televízióban ugyanis általánosságban visszafogott, a jelzőkkel finoman bánó, a negatív véleményt rendre elharapó, magában tartó szakértők ülnek. Ehhez képest szövetségi kapitány még az Andorra és Luxemburg elleni égés után sem kapott annyi direkt kritikát, mint Georges Leekens Buzsáky Ákostól és Bozsik Pétertől szerda este. Ahogy annyi provokatív, direkt a szövetségi kapitány hiányosságaira utaló kérdést sem tett fel a játékosoknak senki, mint a Bresztben tartózkodó Tihany Viktor.

Mi ez, ha nem kilövési engedély?

A mérkőzésről:

A találkozón nehezen tudtuk megállapítani, hogy csapatunk az M4 Sport szakértői szerinti 4-3-3-as, vagy 4-2-3-1-es, netán olykor 4-1-4-1-es játékrendszerben próbáltak futballozni, mert a legritkább esetben tudtuk tetten érni az effajta szervezettségre utaló, visszatérő jeleket, míg ellenfelünk 4-4-2-es játékrendszerben lépett pályára.

Mutatunk egy 4-2-3-1-et.

A beloruszok a klasszikus orosz futball elemeit vetették be. Stabil védekezés, labdaszerzés után sebes kontratámadások, mélységből felzárkózó gyors védőkkel. Miután csapatunk mélyen visszahúzódva védekezett és kivárásra játszott, így azt is bemutathatták, a labdatartásban is jók. Nem okozott különösebb nehézséget nekik, hogy felállt védelmünket átlőjék vagy áttörjék.

Csapatunk visszahúzódó passzív területvédekezésre utaló jeleket mutatott, kivárásra játszott, meg sem próbálta hibára kényszeríteni az ellenfelet. Azonban rendre olyan távol helyezkedett a labdás játékostól – a képen épp inkább 4-1-4-1-es felállásban –, hogy az nyugodtan ki tudta választani a megfelelő megoldást a helyzet megoldására.

Labdakihozatalainknál, támadásvezetéseinél tort ült a tanácstalanság.

Fehéroroszország – Magyarország 1-1 (1-1)
2018.06.06., Breszt
j.v.: Szergej Lapocskin (orosz)
Magyarország: Gulácsi – Lovrencsics G., Kádár, Vinícius, Szabó J. – Nagy Ádám (Vadócz, 46.), Elek (Pátkai, 70.) – Varga R., Kleinheisler (Varga J., 77.), Dzsudzsák (Sallai, 65.) – Szalai (Böde, 65.)
Fehéroroszország: Gorbunov – Sitov, Poljakov, Szivakov, Vologyko – Dragun, Kiszljak – Szavickij, Majevszkij, Sztaszevics – Szaroka
gól: Szaroka (26.), illetve Varga R. (29.)
sárga lap: Varga J. (88.), Pátkai (88.)

Nyitóképen: Szalai Ádám (b) figyeli a fehérorosz Dzjanisz Paljakovot, amint megszerzi a labdát a Bresztben rendezett felkészülési labdarúgó-mérkőzésen  (MTI/EPA/Taccjana Zenkovics)