Van, akinek egy évtized sem elég hozzá, Zinédine Zidane viszont két és fél év alatt is legenda lett a Real Madridnál. Persze Zidane már játékosként is tett azért, hogy kellemes emlékeket ébresszen a Real-drukkerekben, a 2002-es, Leverkusen elleni BL-döntőn szerzett gólja például önmagában elég muníciót adott, hogy rendszeresen emlegessék.
Zidane 2016 januárjában, Rafa Benítez menesztése után vette át a klubot, és két és fél évvel később a klub történetének második legeredményesebb edzőjeként távozik.
Egy búcsú mindig alkalmat ad az összegzésre, úgyhogy összegyűjtöttük Zidane öt legjobb és legrosszabb pillanatát a Real kispadján.
Amikre szívesen emlékezik majd vissza:
1. Az első mindenből különleges, csókból is, pofonból is, hát még BL-győzelemből. A 2016 tavaszán bemutatott nagy menetelés közben azért párszor rezgett a léc, a Wolfsburg például majdnem csodát tett a nyolc között, de a visszavágón jött Cristiano Ronaldo, aki Ludas Matyi módjára háromszor verte le a németeken az első meccs okozta sérelmeket.
hogy a felek eljussanak a büntetőpárbajig, ahol viszont irigylésre méltó higgadtsággal rúgták be a realosok mind az öt kísérletet.
2. A bajnoki címmel végződő 2016-2017-es idényből nehéz egyetlen mérkőzést kiemelni, de ha mégis választani kell, akkor a Deportivo La Coruna otthonában aratott 6-2-es győzelmet idézzük fel – három nappal azután, hogy a Real hazai pályán 3-2-re kikapott a Barcelonától.
Azzal a győzelemmel a Barcelona a jobb egymás elleni mérlegnek köszönhetően átvette a vezetést a tabellán, de a Real, amelynek eggyel több meccse volt még hátra, nem zuhant össze az elbukott rangadó után.
A Depor ellen Álvaro Morata már az első percben megadta az alaphangot, majd jött a Valencia elleni 2-1, aztán a Granada, a Sevilla és a Celta Vigo is kapott egy négyest, a Málaga elleni 2-0 pedig már bajnoki címet ért.
3. Zidane második BL-döntőjében egy Cristiano Ronaldóval feltétlenül jobb volt a Real Madrid a Juventusnál, hiszen a portugál klasszis 0-0-nál és 2-1-nél is betalált, de a körülmények is a madridiak kezére játszottak, Casemiro megpattanó lövése például elég valószínűtlen röppálya után kötött ki Gigi Buffon kapujában.
mindenesetre a vége 4-1 lett, ami nagyon simának tűnik, és évek múltán valószínűleg a többségnek már úgyis csak az eredmény marad meg.
4. A tavaly nyári spanyol Szuperkupa-döntő mindkét meccsén olyan dominanciát mutatott be a Real Madrid, hogy a Barcelona-drukkerek kétségbe estek, mi lesz így a szezonnal.
Az 5-1-es összesítés egyáltalán nem volt túlzó, és ami igazán értékessé tette a Real győzelmét, hogy a párharc nagy részét Ronaldo nélkül hozta le a csapat, aki az első meccsen beállt és gólt is szerzett ugyan, de kiállították, így a visszavágón nélküle született meg a 2-0-s siker. Marco Asensio viszont a Nou Campban
és a Bernabéuban is akkora gólt lőtt, hogy akkor még úgy nézett ki, ez a szezon róla fog szólni.
5. Amikor a Real a Tottenham mögött végezve csoportmásodik lett, és megkapta a 16 között a PSG-t, sokan temették a spanyolokat, mondván, itt az idő az őrségváltásra. Aztán mégis maradt a status quo, bár azért voltak meleg pillanatok a Real-számára az egyenes kieséses szakaszban, erről lejjebb még értekezni fogunk.
de a Real idén minden akadályt átugrott, még akkor is, ha lábjegyzetként sokan megjegyzik majd, hogy az ellenfél legjobbjának sérülése, két orbitális kapushiba, valamint néhány bírói ítélet is a malmára hajtotta a vizet.
Amiket legszívesebben elfelejtene:
1. Búcsúbeszédében Zidane a Leganés elleni kupakiesést jelölte meg a szezon legfájdalmasabb történéseként. Az a vereség valóban sokkolóan hatott, hiszen Real 1-0-ra győzött a kiscsapat otthonában, páholyban érezhette magát, mégis sikerült a visszavágót otthon elbukni 2-1-re. Pedig nem a C csapat játszott, Karim Benzema, Sergio Ramos, Isco, Lucas Vázquez és Asensio is kezdő volt, de így sem ment, először fordult elő, hogy idegenbeli győzelem után otthon essen ki a Real a kupából.
2. A Juventus elleni idei BL-párharc egyszerre hozta el a mennyet és a poklot a Real számára. A Ronaldo csodás ollózós góljával megfűszerezett első meccsen minden tökéletesen alakult,
A végén aztán a Lucas Vázquez-Mehdi Benatia ütközés után befújt tizenegyessel még lehetett fokozni a drámát, és a Real végül továbbment ugyan, de nem tévedünk nagyot, ha azt tippeljük, sok drukkernek volt keserű a szájíze.
3. A spanyol Szuperkupa-döntő hozott ugyan egy trófeát a Realnak, viszont könnyen lehet, hogy el is vitt egy másikat, egy jóval fontosabbat. Ronaldo ugyanis a kiállítása miatt a bajnokság első négy fordulójában nem játszhatott, a csapat pedig ekkor már nem a Barca elleni arcát mutatta, és eldobott két-két pontot a két valenciai csapat elleni döntetlenekkel.
Aztán Ronaldo visszatért, de a Betis ellen hiába lőtte körbe a kaput, vereség lett a vége,
Úgyhogy Zidane talán megbánta, hogy a Szuperkupa-döntőn végül csereként beküldte Cét, mert a vezér nélkül beragadt a szezon rajtjánál a Real. Miközben a Barca tanult a Szuperkupa-döntőben benyelt gyomrosból, és majdnem veretlenül játszotta végig a bajnokságot.
4. A Barca elleni meccseket akár külön kategóriába is gyűjthetjük, a nyári Szuperkupa-döntő két felvonásán kívül ötször feszültek egymásnak a felek, és bár Zidane-nal rögtön az elsőt megnyerte a Real, utána csak két döntetlenre és két vereségre futotta. Főleg a karácsony előtt egy nappal játszott madridi meccs volt csúnya, annak 0-3 lett a vége, igaz, Dani Carvajal kiállításáig kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok.
5. Zidane a BL-t, a bajnokságot, a spanyol és európai Szuperkupát, valamint a klubvilágbajnokságot is kipipálta, a Király-kupa maradt az egyetlen terep, abból nem arathatta le a babérokat. A Leganés elleni kiesésről már szóltunk, de a 2016-2017-es idényben is fájó pont lehetett a kupakiesés, mert akkor is a negyeddöntőben fogyott ki a szufla a csapatból, csak akkor a Celta Vigo gyűjtötte be az értékes skalpot.
Igaz, ebben a két esetben legalább a pályán dőltek el a dolgok, nem úgy, mint a 2015-2016-os kupakiírásban, amikor Gyenisz Cserisev jogosulatlan szereplése miatt már a 32 között kiesett az akkor még Benítez által irányított Real. Az 1993-as kupasiker óta mindössze kétszer nyerte meg a sorozatot a madridi klub, de kit zavar ez, ha közben beesett nyolc bajnoki cím és hat BL-diadal?