Olyan meg soha, akit a tagság maga választott be, lévén Barcs Sándor 1972-73 között UEFA-elnökként automatikusan került be a FIFA alelnöki székébe.
Mindez óriási sportdiplomáciai siker a magyar labdarúgásnak, a magyar sportnak és személyesen Dr. Csányi Sándornak.
Mi vagy ki segítette Csányit?
Dr. Csányi Sándor a FIFA-alelnöke:
A spanyol Angel Maria Villart tavaly júliusban tartóztatták le korrupció gyanújával, így a nyáron lemondott FIFA-alelnöki a tisztségéről. 2017-es távozásával megüresedett pozíciójának betöltésére az UEFA 55 tagállama egyhangúlag a Magyar Labdarúgó Szövetség 2010-ben megválasztott elnökét, dr. Csányi Sándort kérte fel a pozíció betöltésére.
A FIFA jogosultsági eljárást indított, és mindent rendben lévőnek talált az OTP Bank és a magyar labdarúgás vezérével kapcsolatban. Csányi végleges kinevezésig, a hivatalos beiktatásig a nemzetközi szövetség nyári, moszkvai kongresszusáig kell várni.
Az OTP-vezér azt nyilatkozta az MLSZ-honlapján, hogy miután Villar lemondott (lásd jobbra a keretesben), fel sem vetődött benne, hogy pályázzon. Azonban több telefonhívást kapott és személyesen is megkeresték, hogy támogatásukról biztosítsák. Ezért döntött úgy, hogy megpróbálja.
Úgy tudjuk, Csányi Sándor tavaly július óta, azaz az elmúlt hét hónapban elképesztő munkát és lobbitevékenységet végzett. Információnk szerint jószerivel minden egyéb tevékenységét háttérbe szorította célja elérése érdekében. Utazott, meghívott, tárgyalt, lobbizott és mindezek végeredményeként mindenki visszalépett a javára.
Csányi elfogadottságát nem elsősorban a sportág honi helyzete segítette. Inkább az, hogy pozitív értelemben „belebolondult” a labdarúgásba. Azt a munkát ismerték el, amelyet eddig az UEFA-ban végzett.
Nem hátrány számára az sem, hogy tagja az UEFA-főszponzor, az egyik legjelentősebb nemzetközi kártyatársaság, a MasterCard európai tanácsadó testületének is.
Miért jó ez a magyar labdarúgásnak?
Egy-egy, a magyar sportot negatívan érintő döntés – stadionbezárás, pénzbírság, stb. – kapcsán rendre általános tényként állapítják meg, hogy mindig velünk szúrnak ki, mert mi, magyarok kicsik vagyunk, sportdiplomácia terén meg gyengék.
Kérdés persze, mihez képest vagyunk gyengék? Országunk mérete, gazdasági ereje a tízmilliós lakossághoz mérten kifejezetten erősnek tűnünk még mostanság is. Ellenben ahhoz képest, ahol voltunk az 1950-89 közötti időszakban, amikor masszív lobbierőt biztosított a szocialista tábor egy-egy közösen elfogadott és támogatott jelölt számára, a rendszerváltást követően kétségkívül gyengültünk.
Ezért is fontos, hogy Csányi jelen állás szerint a világ labdarúgásának egyik legbefolyásosabb sportpolitikusává vált. Tisztségei:
- FIFA-alelnök
- az UEFA vezető testületének, a végrehajtó bizottságnak a tagja
- vezeti az UEFA Nemzeti válogatottak versenyeztetési bizottságát,
- tagja az UEFA pénzügyi bizottságnak.
Fontos megjegyezni azt is, hogy a FIFA-alelnöki pozíció nem csak sportpolitikai tőke. A labdarúgás a világ legnagyobb tömegét megmozgató sportága, ezért legfelsőbb vezetői köre közvetlen kapcsolatban áll a politikával is,
Csányi azt persze ebből a pozícióból sem tudja elintézni, hogy a szurkolói rendbontások után az előírtnál kevésbé szigorú büntetést kapjunk. Ellenben belülről egészen biztosan hatékonyabban tud lobbizni
- az egyes korosztályos és felnőtt világesemények magyarországi megrendezésére benyújtott pályázatokkal kapcsolatban,
- további magyar sportdiplomaták pozícióba kerülésében,
- és pozíciói súlyánál fogva az egész magyar sport érdekében.
Külföldön jobban, itthon kevésbé
Ennek ellenére az egyes médiumok tényszerű hírközlése alatti hozzászólásokat olvasgatva olybá tűnhet, mintha a szurkolók túlnyomó része nem örülne a kinevezésnek, sőt.
A legvisszafogottabban kritikus olvasó (Oggi, nso.hu) is úgy fogalmaz; „Nyilván jó hír, hogy egy magyart ültetnek ilyen pozícióba, de hogy ettől még egy lépést sem megyünk előrébb, az biztos!”
Az elvakultabbak még durvábban kérik számon Csányi Sándoron azt, hogy meglátásuk szerint 2010-es kinevezése óta jottányit sem lépett előre a magyar labdarúgás.
Az igazság valahol ott lehet, hogy a magyar foci leginkább egy olyan másodfokú függvény grafikonjához hasonlít, amelynek bal oldali szára 1954 magasságában az egyik csúcs, a mélypont, az origó az 1990-2010 közti időszak, míg a jobboldali, dinamikusan emelkedő szár még csak a képzelet szüleménye, az álom kategória.
Csányi FIFA-alelnöki pozíciója ezt a szárat, amelyet nevezzünk nemzetközi sikerességnek, valóban nem szökteti az égbe. Ellenben az OTP-elnökét igen, miközben kinevezése a „magyarfoci” általános nemzetközi megítélésén is segíthet. Nem kicsit, sokat.
