Dárdai Pál, a Hertha BSC labdarúgócsapatának vezetőedzője adott interjút az Indexnek annak apropóján, hogy a jelenlegi Bundesliga-mezőnyben ő irányítja a legrégebb óta csapatát, 2015. februárjában nevezték ki, lassan pedig már a 100. német bajnokijára készülhet.
Ami a Herthát illeti, Dárdait nem zavarja, hogy felgyorsult a világ, felőle fotózkodhatnak, Twitterezhetnek a játékosai, nem látja értelmét, ha ezeket tiltják. A fegyelmet viszont megköveteli és szerint ez így van rendjén. A csapat Európa Liga-szereplését csalódásként élte meg, szeretett volna továbbjutni a csoportból (utolsó lett a Hertha), hogy egy nagynevű ellenfelet láthassanak vendégül a berlini Olimpiai Stadionban, ezzel is megtisztelve a szurkolókat. Ez nem jött össze.
A Német Kupa-búcsú még a másik fájó pont neki a szezonban, régi nagy álma ugyanis, hogy kupadöntőbe vezesse a csapatot. Játékosként nem sikerült neki, most edzőként tesz meg mindent ezért. A Köln ellen buktak el most, ami után pár szurkoló bevárta a csapatot, de Dárdai szerint csak elbeszélgettek, a magyar sajtó fújta fel a történetet.
Vannak rosszakaróim, együtt kell élnem velük. Azt is írták, krízis van a csapatnál. De azt nem tudják, hogy krízis csak belülről jöhet, itt pedig jó a hangulat, megvan az egység.
Azt is mondta, hogy érezhető a csapaton a kettős terhelés, meg lehet nézni, hogy több német csapat is szenvedős meccseket játszik, amelyik a nemzetközi porondon is érdekelt. Ugyanezt ők ki tudták használni az előző szezonban, most Dárdai Pál abban bízik, hogy fokozatosan jön majd fel a Hertha bajnokságban és május környékére meg tud ragadni a nyolcadik hely környékén.
Amikor a fiáról, ifjabb Dárdai Pálról kérdezték, azt mondta, három fronton is helyt kell állnia, játszik az U19-ben, az U23-ban, csütörtökön pedig kezdő volt az Európa Ligában. A Bundesligára szerinte még nem érett, mint ahogyan magyar válogatottságról sincs értelme még beszélni egy-két EL-mérkőzés miatt.
Az ő érdeke, hogy még izmosodjon, gyorsuljon. Keményen dolgozik, tudja, hogy soha nem lesz előnye abból, hogy a fiam. Velem is így történt. Minden centiért megküzdöttem, hogy előre jussak, Palkónak is ez a sorsa.
2014 augusztusában Dárdai Kovács Ferenccel, Garami Józseffel, Lőw Zsolttal és Szabics Imrével elkészítettek egy programot. Akkor arról beszélt, hogy ha végrehajtják itthon a tervet, akkor 10 év múlva lesz magyar futball. Azóta lesöpörték az asztalról a programot.
Az összes tudásomat és berlini tapasztalatomat odaadtam, a lelkiismeretem tiszta. Időközben újraszántottak és veteményeztek otthon. Innen nem akarok okoskodni, beleszólni, annyian értenek otthon a futballhoz, biztosan tudják, mi, miért történt, jobban rálátnak. Jöhetnének tanulmányozni az itteni viszonyokat és módszereket is, de nincs tolongás
– mondta és arról beszélt, hogy Bernd Storckot épp azért ajánlotta, mert ő olyan szakember, aki nem csak az edzésen, hanem reggel nyolctól este nyolcig edző. Csakhogy ő egy az egyben akarta átültetni a német iskolát, amit nem lehet.
Szerinte Storck az elején jól dolgozott, aztán „félrecsúszott a sztori”, de nem akar távolról ítélkezni, vannak olyan futballvezetők, akik közelebbről látták, mi történt. A Feröer elleni „Auf wiedersehen”-ezés után nem volt más választása Storcknak, mint hogy lemond.
Hiába jó a tető, ha gyenge az alap. Az a legfontosabb, hogy jól szeressék a focit. A Zsolnaynál, ha nem sikerül egy porcelán festése, megy a pincébe. Hollóházán félrecsúszik valami, a legkisebb apróság is, megy a pincébe. Eladhatatlan, vagy nagyon olcsó. A B-kategóriás termék nem vonzó, miközben A-kategóriás stadionjaink épülnek. A legjobb áru nem akar kijönni.
Fotó: MTI/EPA/Sascha Steinbach
