Az angol labdarúgó válogatott egyszerűen nem tud meglenni enélkül a jó képességű, de galaktikusnak semmiképp nem nevezhető játékos nélkül. Ezt az elmúlt évek vergődése mutatta a legjobban, ami az oroszlánokat a nagy világeseményeken jellemezte. A mélypont egyértelműen a 2008-as blama volt, amikor Steve McLaren vezetésével még az Európa-bajnoki részvételt sem sikerült kiharcolniuk. (A csoportmeccseken többnyire tagja volt a keretnek az akkor már Amerikában haknizó, pályafutásának leszálló ágában lévő Beckham is.)
De mit tudott David Beckham?
Beckham soha nem volt gyors, de még úgy igazán robbanékony sem. Viszont sokat futott, jól látott a pályán és legfőképp jobbal oda rúgta a labdát, ahova csak akarta. Ez a három tulajdonság persze magában nem tette volna őt a világ egyik legjobb középpályásává. Viszont bárhol is játszott, mindig a különbséget, a veszélyt, a kulcspasszt, a mindent eldöntő beadást, a kapufáról bepattanó győztes szabadrúgás gólt jelentette.
Beckham visszavonulásával az angol válogatott rengeteget veszített az értékéből. És itt most elsősorban nem a mez eladásokra kell gondolni. Angliának voltak és vannak is remek játékosai, sokáig úgy tűnt például, hogy Wayne Rooney jelentheti a megoldást, de a válogatottban a csatár mögül mindig is hiányzott valaki, aki irányította, esetleg tömte volna labdákkal.
Az angol válogatott legtragikomikusabb időszaka egyértelműen az, amikor Beckham visszavonulása után egy darabig Steven Gerrard és Frank Lampard egyszerre, egymást zavarva és kioltva próbálta uralni a középpályát, gyakorlatilag elbizonytalanítva ezzel az angol tengelyt. A hiányt nem sikerült pótolni, az új játékrendszer pedig nem működött tökéletesen, így jöttek a nehezebbnél nehezebb meccsek.
Az új hetes
Az évek során aztán feltűnt számos olyan játékos, akiket az új Beckhamnek tartottak. Ilyen volt például a jó nevű David Bentley, akinek az Arsenalban ígéretesen indult a pályafutása, de aztán belesüppedt a középszerűségbe, ahonnan aztán nem is tudott kimászni. Az egykori Manchester United szurkoló Bentley 29 évesen vonult vissza, miután több mint egy éven keresztül nem talált magának csapatot.
Az angol válogatott játéka – ahogy a nemzetközi futball is – időközben átalakult, a szélekre gyors emberek kerültek. Így robbant be a köztudatba anno Jermian Pennant, Ashley Young, Stewart Downing, vagy Aaron Lennon. De a jelenlegi generáció is tele van ügyeletes csodagyerekekkel, akikből lassan Temzét lehetne rekeszteni: Raheem Sterling, Jack Wilshere, vagy ide sorolható akár Alex Oxlade-Chamberlain is.
Úgy rúg, úgy lő, úgy ad be, de mégsem olyan
Az elmúlt hónapokban az angol sajtó sokat cikkezett a Southampton középpályásáról, James Ward-Prowse-ról. A szakírók szerint a 22 éves játékos stílusa nagyon hasonlít Beckhamére, remekül rúgja a szabadot, jól osztogat, de akkor sem jön zavarba, ha egyedül kell befejeznie egy-egy akciót.
Ward-Prowse előtt tehát még fényes jövő állhat, ám egyelőre az a bizonyos áttörés neki sem jött össze. Hiszen jól játszani egy tucat Premier League-meccsen nem teljesen ugyanaz, mint meccseket eldönteni egy sztárcsapatban, vagy a válogatottban.
Semmiben nem hasonlítanak, de mégis olyan
Márpedig van olyan játékos, aki a fiatal kora ellenére meccseket dönt el, egyre stabilabb a helye a klubcsapatában, ráadásul a válogatottban is egyre biztosabb helye van. Ő nem más, mint a mindössze 19 éves Marcus Rashford, aki az angol válogatott előző Wembley-ben lejátszott meccsét gyakorlatilag egyedül döntötte el.
A Manchester United szélső támadója a 2-1-re végződött találkozón mindhárom gólban benne volt, a szlovákok vezető találata előtt ő adta el a labdát a középpályán, ám aztán sikerült gyakorlatilag egyedül megfordítania az eredményt.
Az angolok hetese előbb remekül lőtt középre egy szögletet, amit aztán Eric Dier szépen pördített a léc alá. A győztes gólt pedig már maga Rashford jegyezte, aki a tizenhatoson kívülről rúgta el úgy a labdát, hogy azt a világ legjobb kapusa (legyen most akárki is az) sem tudta volna kiszedni. Rashford tündöklése persze csak azoknak meglepetés, akik nem követték az elmúlt másfél évben a fejlődését.
https://www.instagram.com/p/BYokJl2Ayi5/?taken-by=england
Az eredetileg befejező csatárként játszó futballistának az ifjú titánok nagy felfedezője, Louis van Gaal szavazott bizalmat. A holland menedzser 2016. február 28-án, pont egy Arsenal elleni rangadón érzett rá, itt az idő, és csúcsékként a kezdőbe jelölte az akkor még csak 18 éves tehetséget. Rashford két találattal hálálta meg az edzői bizalmat, amivel minden idők legfiatalabb angol gólszerző debütálója lett.
Azóta 46-szor lépett pályára klubcsapatában, az új edző, José Mourinho is számol vele. Viszont a Manchester Unitedben egyre többször vesz részt inkább az előkészítésben. Kiderült, a szélen játszó Rashford jóval komplexebb játékos annál, mint amilyennek először tűnt, ráadásul a pontrúgásai is életveszélyesek.
Mindenesetre az már most látszik, hogy Rashfordból fiatal kora ellenére pár éven belül meccseket eldöntő, komoly játékos lehet.
Ezt gondolja róla a csapattársa, a rutinos Juan Mata is, aki szerint Rashford az MU és az angol válogatott következő nagy csillaga lesz.
A Beckham-féle párhuzamot persze nagyban erősíti, hogy mindketten a Manchester United saját nevelésű játékosai, de ezen felülemelkedve is nyugodtan kijelenthetjük, hogy Angliának hosszú évek után újra lehet egy olyan hetese, aki képes a mérleg nyelvét a “három oroszlánosok” felé billenteni, legyen akárki is az ellenfél. Szombaton speciel mindezt a Premier League-ben, a Stoke ellen bizonyíthatja.
