Ilyen vicces párbeszédet még nem hallottunk az NB I-ben, írtuk ezt a vasárnapi Újpest-Győr (1-0) után. És valóban, a Solymosi Péter játékvezető és a Kim Ojo, újpesti légiós között lezajlott kis performansz minden szempontból a magyar labdarúgás gyöngyszeme. Nem meséljük el újra, nézze meg, aki akarja milyen szóváltás zajlott le a mérkőzés 37. percében.
Azon túl, hogy magasröptű, egyben elgondolkodtató is. Az eredeti polgári foglalkozását tekintve gépkocsivezető Solymosinak nyilván nem megfelelő szintű a nyelvismerete, csak ezért nincs ott azon hat magyar bíró és tíz asszisztens közt, aki tagja a 2015-ös FIFA-keretnek. Biztosan ezért nem tudott szót érteni Kim Ojoval sem…
Ellenben Solymosi az MLSZ Játékvezetői Bizottság megítélése szerint kiválóan vezeti a hazai meccseket, így lehet tagja a magyar labdarúgás tizenkét fős, profi-keretének. Az MLSZ-től azért kap nem kevés fizetést, hogy a játékszabályokat ismerje és legjobb tudása szerint betartassa azokat a pályán.
Utóbbi kapcsán megjegyezzük, aktuálisan olyan világot élünk, ahol a tizenhat NB I-es klub keretében átlagosan kilenc légiós szerepel. Magyarországon mi vagyunk otthon, ők itt csak a “gazdasági bevándorlók” táborát gyarapítják. Tán épp ezért elvétve beszélnek magyarul.
Tény, Kim Ojo és a többi 145 légiós nem követelheti meg, hogy mindenkivel saját anyanyelvén értekezzenek a sporik. De annyi Solymositól (a profitól) tán simán elvárható, hogy ha már “szabályismereti nézeteltérés” támad közte és Ojo közt, konyhanyelven legalább annyit zsigerből kibökjön:“Ván mór, end red kárd!”…
