“A tegnap azonban megint csak elbizonytalanított (Pintér Attila szövetségi kapitány – a szerk.), nem látom, merre tartunk” – ragadtuk ki a zárómondatot Juhász Roland, az északír zakó (2-1) utáni Nemzeti Sport nyilatkozatából.
Juuujjjj! Őszinte a labdarúgó, ebből még baja lesz! A “magyarfocinak” nevezett szubkultúrában ugyanis általánosan az edző nem tartja felnőtt embernek játékosát – lényegében sehol. Olyan parancsuralmi rendszer van itt, ahol a labdarúgónak kuss a neve – az öltözőben, a pályán és azon kívül sem fogalmazhat meg gondolati szikrát, még, ha kérdezik sem…
Juhász Roland jújra formában, ól látta el feladatát az írek ellen is
Fotó: MTI
Holott ezen a 93 ezer négyzetkilométeren az őszinteség, mint sivatagi vándornak az éltető víz kellene, mert hazugság, átverés zajlik 10-20 éve – ezt kürtölte világgá Szalai Ádám is tavaly óriási vihart kavaró, de eredményt nem hozó beszédében.
Miért van az, hogy a “magyarfociba” még nem gyűrűzött be az általában normális főnök-beosztott viszony, ahol olykor megkérdezik, meghallgatják, partnerként kezelik azt, akitől az eredményt remélik? Hogy lehezséges, hogy a csapatépítő beszélgetés nem ismert öltözői fogalom, ahogy a közösségen belüli problémafeltárás sem kérdés-válasz fomában történik?
A játékosok generációk óta elhallgatnak, hogy később edzőként ők is elhallgattassanak. A “magyarfoci” erre tanítja őket. Képmutatásra, őszintétlenségre. Aki az edző kérdésére, öltözőnyi társ előtt, kulturált módon formál vélemény, kritikát, az gyorsan kipenderül a csapatból – van erre példa nem egy, nem kettő… Hát még, ha a sajtó nyilvánossága előtt… Holott hazug környezetben nem lehet alkotó munkát végezni. Sem egyénileg, sem csapatszinten.
Jó Rolandunk most kinyitotta a száját. Nem akkorára, mint Szalai, csak résnyire. De uram bocsá’, 31 évesen, nyolc év légióskodás, 86 válogatott meccs után igazán kijelentheti amit gondol, amit mindenki tud, lát…
Nem kellene Juhászt is sebesen Szalai sorsára küldeni, de a kapitány csapdába került. Ha következetes, neki már nem kell repülőjegyet venni Romániába.
