Mi már meg sem lepődünk. Az, hogy a világranglista 95. helyezettje idegenben legyőzi a 34.-et, még akár meglepetés is lehetne, ha nem tudnánk, hogy az észak-ír válogatott játékosai jobbára a Premier League, a skót első osztály, a The Championship (angol második vonal), vagy a League One (angol harmadik vonal) kispadjait koptatják.
Pintér Attila megszegte a sport íratlan szábályát
Fotó: MTI
Azért nem lepődünk meg, mert ehhez képest a napokban a Haladáshoz szerződő Rocchi – egykor szebb napokat látott Lazio (Sere A) játékos – közölte, hogy a magyar bajnokság a Seria C (olasz harmadik vonal) szintjén van. Nem sokal később bizonyos Sergio Fernández Tamayónak – MTK spanyol támadója – volt az az első benyomása, hogy az NB1 nem okozhat neki kihívást, hiszen a spanyol harmadik vonalból érkezett és úgy érzi, nagyjából épp ezen a szinten van a mi kis focink.
A közönség sem lepődött meg. A stadiont elhagyó 20 672 néző nem tört zúzott, nem láttunk lógó orrú, magán eret vágó embert sem. A többség mosolyogva ballagott haza és vette tudomásul a 2-1-es vereséget.
Azon viszont már mi is meglepődtünk – inkább megdöbbentünk -, hogy mindig van lejjebb. A mélység mélységét nem is a válogatott, hanem Pintér Attila szövetségi kapitány prezentálta, aki a mérkőzést követően a sport íratlan szabályainak, az alapvető illemnek fittyet hányva nem gratulált, nem fogott kezet még a pályán az ellenfél edzőjével, Michael O’Neillel, hanem dúlva-fúlva berohant az öltözőbe.
Európa harmadik vonalában vagyunk – minden értelemben.
