1. PERC: Elkezdődött a találkozó.
Május 10-én, most már tétmeccsel is, felavatták az új Nagyerdei Stadiont: a Loki az Újpestet fogadta, és bár játékerőben nagy a különbség a két együttes között, az elmúlt hetek formája pikáns meccset ígért. Ezt nem lehet kihagyni, stadiont jobb esetben mégiscsak egyszer avatnak, menni kell.
Fotó: Sport24
Hosszú út után a cívisvárosba érkezve az aréna környéke azt sugallja, szűkös volt a határidő, hiszen bár a stadion áll, az előtte lévő feltúrt terület nem 100 százalékos állapotról tanúskodik, mint ahogy az sem, hogy az erre kijelölt személynek egy lelakatolt vasrudat kellene kiemelnie a földből, hogy megközelítsük a sajtóbejáratot. Nem megy erővel, megy hát ésszel, vágjunk inkább át a füvön a busszal, tanácsolja a történet főhőse.
Persze az ember ilyenkor fél szemmel, mit fél szemmel, kettővel, már a fantasztikusan kinéző arénát bámulja. Nyugati a színvonal, de hát ezt vártuk, ezt is kapjuk.
27. PERC: Kulcsár Tamás egy védelmi hiba után gólt szerez, vezet a Loki. 1-0.
A játékteret megpillantva az embert tényleg elfogja az a bizonyos hűha-érzés, pláne amikor mindkét tábor rákezd a buzdításra. Rég volt már ilyen hazánkban, de hozzá kell szokni, talán egyre többször lesz.
Fotó: Sport24
Üresesen hagyott piros széket alig látni, ez dícsérendő, és az újpestiek is szép számban leutaztak a hajdúságba. Sokan felhozzák a stadionépítési hullám ellen, hogy 1000-2000 embernek húznak fel több milliárdos létesítményeket. Ez a találkozó tökéletes cáfolata volt ennek az állításnak.
37 .PERC: Egyenlítenek a lilák, Vasiljevic ünnepelhetett gólt. 1-1.
Boldog arcok a lelátón, ki üdítőt, ki üvegpohárból (!) bort kortyolgat, a büfé és a kiszolgáló egységek is nyugati színvonalon működnek. Persze szögezzük le, ehhez kell egy olyan közeg is, amely szereti a focit, szórakozásként jár ki a meccsekre. Komoly szurkolóbázis nélkül nehezen lehetne megtölteni egy ilyen arénát, de Debrecen pont az a város, ahol ez működhet, és működik is.
Fotó: Sport24
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy másfél-két órával már parkolóhelyet sem lehetett találni, és több ezer szurkoló már ekkor bevette a stadion környékét.
46. PERC: A középkezdés után azonnal előnyt szerez a DVSC, Anton öngóljával. 2-1.
A találkozó előtt sajtótájékoztatót tartottak a Családbarát Meccsnézés-kampánysorozat kapcsán, melyen elhangzott, élménnyé kell tenni a labdarúgó események látogatását, és azt kell elérni hosszú távon, hogy a szülők nyugodtan, félelem nélkül kivihessék a gyermekeiket a stadionokba.
Fotó: Sport24
Ezt a dícséretes kezdeményezést vágta keresztbe az újpestiek akciója, amikor 2-1-es hátrányban görögtüzeket gyújtottak, pirotechnikai eszközöket dobáltak be a pályára, és az addig többé-kevésbé kulturált szurkolást felváltotta a hanggránátok hangja.
85. PERC: Vadnai bombája a hálóban kötött ki, ezzel eldőlt a meccs. 3-1.
Látva ezt a 90 percet, egy szó jutott eszembe: rutinszerű. Két-három ilyen találkozó után a nézőknek, szurkolóknak rutinszerű lesz kijárni egy ilyen modern és profin felépített stadionba, hozzászoknak ahhoz, hogy igen, nekünk is kijár ez a színvonal.
Fotó: Sport24
Persze idővel enyhül majd a lelkesedés, most az újdonság varázsa hat, de ha ezer, kétezer emberrel többen mennek majd ki a Loki meccseire azért, mert nem omladozik alattuk a lelátó, nem tesznek időutazást a 70-es, 80-as évekbe a felszereltség láttán, már nyert ügye van Debrecen városának, és a magyar futballnak is.
Az már más kérdés, hogy mikor válik rutinszerűvé a jó és eredményes futball. Mert a szép stadion jó játék nélkül hamar elveszíti a varázserejét.
