Utoljára 1984. április 4-én a nyert a magyar válogatott Isztambulban. Kiütése 6–0-ra lett az eredmény akkor és érdekesség, hogy Egervári Sándor is részese volt a sikernek – Mezey György szövetségi kapitány segítőjeként. Amúgy sem túl jó a statisztikánk Törökországban. Háromszor is kikaptunk az egyetlen fent említett győzelem mellett, utoljára 2007 szeptemberében, amikor 0-0-as állásnál mindenki meglepetésére Gerát állították ki, holott az eset inkább büntetőt és a török kapus kiállítását vonta volna maga után. 3-0 lett a vége.
Biztató azonban, hogy a törökök, bár ha egyesével mérlegelünk jobb játékosok, mint a magyarok, csapatként nincsenek valami kirobbanó formában, vagy legalábbis az egyet nem értés, a széthúzás jelei mutatkoztak rajtuk mostanság. A legutóbbi kilenc hazai mérkőzésük után például ötször is leszegett fejjel kullogtak le a pályáról: a németektől, a horvátoktól, a szlovákoktól, a románoktól, illetve a csehektől szenvedtek vereséget.
Helyiek szerint az utóbbi évtizedek legrosszabb szövetségi kapitánya Abdullah Avci. 2011 év végétől, amióta ő a szakvezető tizenhárom mérkőzést játszottak, és – egy döntetlen mellett – hatszor nyert, hatszor kikapott a félholdas válogatott.
Egervári Sándor mérlege jobb – 15-6-7, ezzel ő futballtörténelmünk 4. legsikeresebb kapitánya – és az is biztos, hogy a csapat ebben a világbajnoki selejtező-sorozatban kétszer is nyert már idegenben, mi több, az utolsó tíz külhoni találkozóból nyolcszor győztesként hagyta el a gyepet a magyar labdarúgó-válogatott. Mivel a törököknek támadniuk kell, ez azért nem rossz előjel.
Jó kis kontrás csapat vagyunk. Legyen így kedd este is!
