Menczel Iván 1941-ben született Karancsalján, 18 évesen mutatkozott be a Salgótarján felnőtt csapatában. A válogatottban 21 évesen debütált, s az 1962-es chilei világbajnokságra el is utazott a nemzeti csapattal, de nem lépett pályára a tornán.
Salgótarjánból négy év után Tatabányára szerződött, két bajnoki bronzérmet nyert, majd 1968-ban a Vasasba igazolt, s újabb két bronzérmet szerzett.
Az 1968-as mexikói olimpián a válogatott mind a hat mérkőzésén játszott, három gólt szerzett, a bolgárok ellen 4-1-re megnyert döntőben a magyarok az ő találatával egyenlítettek. Menczel visszavonulása után utánpótlásedzőként dolgozott többek között a Salgótarján és a Vasas csapatainál.
Az mlsz.hu-n olvasható hétfői megemlékezésben Dunai Antal, Menczel olimpiai bajnok csapattársa így nyilatkozott: “Nagyszerű futballista volt, igazi csapatjátékos, aki kitűnő egyéni adottságokkal is rendelkezett. Biztos pontja volt az olimpiai csapatnak, nagyszerűen játszott a tornán. Középpályás volt, de támadó feladatai is voltak, szervezte a játékot, kiválóan lőtt, és gyakran hozta helyzetbe remek passzaival a többieket. Szeretett gólt lőni, és jó is volt ebben, ezt mutatja három találata az olimpián. Pályán kívül is megbecsült tagja volt a csapatnak, jóindulatú, barátságos, segítőkész ember volt, csakis szép emlékeket őrzök róla.”
