A jelenkor labdarúgásában egyre nagyobb teret kap az a vélemény, amely szerint a játékosok túlterheltek, szezononként akár 50-60 meccset is játszanak. A FIFA is tudja ezt, legutóbb egy augusztusi válogatott játéknapot törölt a naptárból, igaz, ezzel még nincsenek kisegítve azok, akik ellenzik például a barátságos meccsek megrendezését.
Ezzel együtt a nemzeti csapatban pályára lépni dicső és büszke dolog, legalábbis a legtöbb klasszis számára. Akadnak kivételek is. Kevin Prince Boateng november elején 24 évesen bejelentette, nem kíván többet Ghána válogatottjában szerepelni, a klubfutballnak kötelezi el magát.
A Milan középpályása persze vegyes érzelmeket táplálhat a nemzeti kifejezés hallatán, elvégre már Németországban született, a beszédes nevű Weddingben (Berlin külvárosáról van szó). Mindent elsöprő játékával (agresszivitásával?) ikonná vált, akármerre is járt. Megnéztük, hol, mikor, miért.
Főszereplőnk édesanyja német, édesapja (Prince Boateng) ghánai, aki 1981-ben hagyta el az afrikai országot. Tanulni ment az NSZK-ba, de végül DJ-ként és pincérként dolgozott. Kevin másfél éves volt, amikor apja elhagyta a családot, így édesanyja, Catherine egyedül nevelte őt és testvérét, George-ot.
Mindene a zene és az éneklés: az Al Jazeera köszöntése Boateng-módra:
Apai nagybátyjai ghánai válogatott volt, anyai nagyapja pedig a legendás Helmut Rahn (ő lőtte ellenünk az 1954-es vb-döntőben a győztes német gólt) unokatestvére. Kevin Prince-nek van egy féltestvére is, igen, ő Jerome Boateng, a német válogatott és a Bayern München játékosa.
Kevin Prince Boateng csak Gettó kölyöknek nevezi magát, hiszen Wedding Berlin egy meglehetősen kétes külvárosa. Ő maga vette fel a Prince nevet édesapja emlékére.
Huszonhat tetoválás díszíti testét. Ezeken emlékezik Berlinre, az édesapjára és Ghánára. Két joker is virul rajta: „Az egyik nevet, a másik sír. Hogy mi az üzenete? Nevess most, sírj később” – mondta róluk a Herceg.
Boateng nem tagadja, pályafutása kezdetekor megrögzött „shoppingoló” volt, állítása szerint még most is van 200 sapkája, 20 bőrkabátja, 160 pár cipője. Nem segítheti a függőség csökkenését, hogy jelenleg a divat egyik fővárosában, Milánóban lakik és játszik. Szereti a szép autókat is, vásárolt már Lamborghinit, Hummert és egy Cadillacet. Igazi sztáralkat, sztárallűrökkel.
Kérdés, sztárallűr-e a válogatottbeli visszavonulás. Láttunk már arra példát, hogy valaki a bejelentés után ugyanolyan nagy visszhang mellett nagy kegyesen visszatért a nemzeti csapatba. Nos, biztosan szüksége lenne Ghánának KPB-re, elvégre remek focista, essék tehát szó játékáról is!
Már hétévesen a Hertha csapatához került, első Bundesliga-meccsét a 2005-06-os szezonban az Eintracht Frankfurt ellen játszotta (csereként állt be), kezdőként a Mönchengladbach ellen szerepelt először a szezon 14. fordulójában.
Hozzáállásával gyakran voltak gondok, pontosabban a szakemberek nehezen viselték, hogy Prince amolyan kalandnak fogta fel a labdarúgást, egy olyan fantáziavilágnak, ahol fürödni lehet a dicsőségben. Ennek ellenére 2006-ban Fritz Walter Díjjal tüntették ki az utánpótlás válogatottakban nyújtott teljesítménye miatt.
A foci nagy színházába, Angliába szerződött 2007 júliusában, méghozzá Londonba, a Tottenhamhez. Sem neki, sem az akkori edzőnek, a Sevillától érkező Juande Ramosnak nem volt szerencsés az az időszak, korán a tartalékokhoz került. Játszott Redknappnél is, de kölcsönbe a Dortmundhoz került.
2009-ben az akkor még szép napokat élő Portsmouth-hoz került három évre. Itt jól ment neki, a hónap játékosának is megválasztották. Nem emiatt lett azonban egy csapásra ismert szerte a világban, hanem azért, mert a 2010 májusában rendezett FA Kupa-döntőn letalpalta Michael Ballackot, a Chelsea játékosát. A németnek ki kellett hagyni a világbajnokságot. A meccset és a kupát megnyerte a Pompey, pedig az 54. percben Boateng még egy büntetőt is kihagyott. Később bocsánatot kért Ballacktól, aki azóta sem tért vissza a német válogatottba.
A Ballack elleni alattomos szabálytalanság:
Kevesen tudják, hogy Boateng az angol kiruccanás után (a Portsmouth kiesett a Premier League-ből két éve) a Genoa játékosa lett, onnan került azonnal kölcsönbe a Milanhoz. Annyira jól beilleszkedett a milánóiaknál, hogy a kölcsönszerződés után végleg megvették a piros-feketék.
Milyen érdekes, hogy első meccsét a Lecce ellen játszotta a Serie A-ban, 2010. augusztus 29-én. Legutóbb épp a Leccének lőtt három gólt, miután a Milan 0-3-as hátrányban volt a kiscsapat ellen (a meccset Allegri együttese nyerte 4-3-ra).
Focizni is nagyon tud – három gól a Lecce ellen:
A Milannal nagyon szeretik, és ő is mindent megtett azért, hogy ez így is legyen. A szezon közben megígérte, ha megnyerik a bajnokságot, Michael Jackson-módra holdjáró táncot mutat be a San Sirróban. Így is lett. A tetoválások terén is volt egy fogadalma: ha a Milan végleg leszerződteti, az olasz csapatot is megörökíti a karján, naná, hogy már kész van a díszítés.
Moonwalk Boatengtől a bajnoki cím ünneplése apropóján:
Ami a válogatottbéli szereplést illeti: A német korosztályos válogatottakban 41 alkalommal játszott, egy 2005-ös, görögök elleni U19-es mérkőzésen a kezdőkörből lőtt gólt. 2006-ban Ghána felajánlotta neki a felnőtt világbajnoki szereplést, de ő visszautasította azt.
Állítólag egy touloni tornán összetűzésbe került társaival, és ezután a német szövetségi edző, Dieter Eilts nem küldött már meghívót neki. Milan Rajevac, a ghánai válogatott akkori szerb kapitánya viszont nevezte a 2010-es vb-keretbe, és a FIFA később engedélyezte is játékát. Lettország ellen mutatkozott be az afrikai válogatottban, 2010. június 23-án, a világbajnokságon pedig már azzal szembesült, hogy az ellenfél csapatában (történetesen Németország válogatottjában) ott van testvére, Jerome. Korábban egyszer sem fordult elő a világtörténelemben, hogy egy testvérpár egymás ellen játsszon egy nemzetközi válogatott mérkőzésen.
Úgy tűnik, nem is lesz több ilyen eset, ugyanis egy hete, november 4-én Kevin-Prince Boateng bejelentette, visszavonul a válogatottságtól. Indoklásában csak annyit jegyzett meg, túlterheli magát a rengeteg mérkőzéssel, ami nem sok jóra vezethet. Ibrahim Sannie, a ghánai nemzeti csapat szövetségi kapitánya csak ennyit mondott: „Hatalmas veszteség ez a válogatott számára.”
Marad a Milan, a zene és a klubfutball fantáziavilága.
