„Gyurcsó, Gyurcsó!” – skandálta a Széktói-stadionban a kecskeméti közönség a Budapest Honvéd elleni bajnoki derekán. Nem, nem a fiatal támadó gólja után, hanem egy hatalmas sprintet követően.
Ha nem is nagyítóval kell keresni a fiatal magyar tehetségeket a magyar labdarúgás élvonalában, de legalábbis ritka öröm, ha akad belőle egy-egy csapatban. Gyurcsó Ádám négy gólt szerzett a Kecskemét színeiben az első hat fordulóban, gyors, lelkes, technikás focista. A Puskás Ferenc Akadémia neveltjeként került a hírös városba.
– Két hete egy népes küldöttséggel jelentél meg a kecskeméti vasútállomáson. A családod volt?
– Igen, nagyon régen láttam őket, és eljöttek megnézni a Debrecen elleni meccsen, két-három napot itt töltöttek. Most voltak itt először, én legutóbb áprilisban jártam otthon.
– Az otthon Tatabányát jelenti. Nehéz volt onnan eljönnöd annak idején?
– Az elején igen. 17 évesen kerültem Felcsútra, ahol fél évet pihentem, mert a Tatabánya nem adta ki a játékengedélyem. Aztán játszottam az eggyel idősebbek korosztályában, majd egy évet a sajátomban, mellette pedig 8 meccset az NB II-ben. Ezután jött a teljes szezon a másodosztályban. Eleinte szokatlan volt a család nélkül, de az akadémián, ahol hétfőtől szombatig együtt voltunk a többiekkel, egyre jobban éreztem magam.
– Milyennek kell elképzelni a Puskás Ferenc Akadémiát? Egy szigorú bentlakásos iskoláról vagy valamivel lazább közösségről van szó?
– A szigor helyett inkább azt mondom, nagyon komoly odafigyelés folyik ott. A legfontosabb, hogy aki ott tanul, jól focizzon, ennek van alárendelve minden. A legújabb korosztályoknál már több erőnléti edző dolgozik, vannak, akik csak a védőkkel foglalkoznak, és így tovább. Az ember akkor fogja fel, mit hagy maga mögött, amikor már elkerül onnan. Több ismerősöm mesélte, mennyire hiányzik neki az akadémia, és tényleg van benne valami. Aki ott van, becsülje meg, mert „nem egy utolsó helyen” fejlődhet. Csak szép emlékeim vannak.
– Mit szóltál hozzá, amikor a Kecskemét érdeklődött utánad?
– Már novemberben kerestek, hiszen tudták, hogy lejár a szerződésem. Januárban beszéltem velük újra, de aztán márciusig nem hívtak, és azt hittem, nem lesz az egészből semmi, így meghosszabbítottam a szerződésem a Videotonnal. Aztán mégis megkeresett a Kecskemét, aminek nagyon örültem, mert éreztem rajtuk, hogy nagyon szeretnének a csapatban látni.
Gyurcsó két gólja a Pécs ellen:
– Még korai a kérdés, de az egyéves kölcsönszerződés után visszatérnél?
– Tényleg korai, most az a legfontosabb, hogy játsszak, minél többet, és minél eredményesebben érjen véget a bajnokság. Vagyis folytatódjon úgy, ahogy eddig.
– Mit gondolsz a Videoton eddig szerepléséről?
– Azt hiszem, még kell egy kis idő, amíg összeszoknak, hisz sok új játékos érkezett Fehérvárra. Biztos vagyok benne, hogy magukra találnak idegenben is.
– A Kecskemét viszont az elmúlt évekkel ellentétben remekül rajtolt. Sőt, talán még jobban is sikeredhetett volna. A családod például nem győztes meccsen láthatott.
– Úgy érzem, az első hat hely valamelyikére oda kell, hogy érjünk. A Debrecen elleni hazai vagy a Paks elleni idegenbeli meccsen pontot érdemeltünk volna, de szerintem Pécsen is jobbak voltunk, felálltunk 0-2-ről.
– Tomislav Sivic már a góljaid előtt is szépeket mondott rólad.
– Korábbi edzőimhez hasonlóan neki is sokat köszönhetek, elvégre ő tett be a csapatba. Nagyon jó edzőnek tartom, szerencsére a játékfelfogása is fekszik nekem, a támadófocit helyezi előtérbe. Úgy érzem, annak a híve, hogy a problémákat szemtől szembe beszéljük meg egymással, szóval eddig csak pozitív élmények kötnek hozzá.
A Honvéd elleni találat:
– Tököli Attila távozását hogyan élted meg?
– Sajnáltam, hogy elment. Nem láttam bele, mi történt a háttérben, nem is az én dolgom ezt megfejteni. Sokat köszönhetek neki is, segített a beilleszkedésben, egy hétig például nála laktam. Többször is biztatott, amikor egy kicsit gyengébben ment, elmagyarázott bizonyos szituációkat hogyan kell másként megoldani. Jó embert ismertem meg benne.
– Mára már önállósodtál?
– Igen, most már egyedül lakom, és a várost is sikerült feltérképeznem. Nem unatkozom, az NB III-as keretbe érkezett egy korábbi akadémiás csapattársam, vele lógok néha. Persze a mostani csapatom tagjaival is néha megiszunk valamit szabadidőnkben, és a barátnőm is meglátogat, ha teheti.
