Az MTK eddig viszonylag erősen kezdte a szezont: 10 meccsen 16 pontot gyűjtött, ez ötös holtversenyben, de jelenleg mégis az NB I (újabban: Fizz Liga) második helyét jelenti, hiszen a hozzájuk hasonlóan öt győzelmet számláló Kisvárdát jobb gólkülönbségének köszönhetően előzi. Horváth Dávid csapata ráadásul a szerzett találatok (23) tekintetében abszolút második: csak az éllovas Paks lőtt eddig többet, 25-öt. Eközben viszont hátul viszonylag sebezhetőek, csak a tabella utolsó négy helyezettje kapott több gólt, mint az MTK (17).
A 40 évesen fiatal edzőnek számító Horváth Dávid sokáig a klub utánpótlásában dolgozott. 2022 októberében, szezon közben vette át az akkor másodosztályban sínylődő nagy múltú csapatot. Második helyezettként rögtön sikerült is a feljutás, az elmúlt két szezonban pedig egy nyolcadik és egy ötödik helyezést szerzett a csapattal. Az MTK-hoz hagyományosan a fiatal, akadémiára épülő csapatot és a Hidegkutiék örökségéhez méltó sokpasszos játékot szoktuk asszociálni. Nos, az MTK most is fiatal csapatnak számít, 26,8 éves átlagéletkorával a harmadik legfiatalabb kerettel rendelkezik a mezőnyben. Csak a mostanság rendkívül sikeres Győri ETO és az igen visszafogott Zalaegerszeg épít jobban a fiatalokra, mint Horváth és stábja.
A labdával való játékban a hagyományos MTK-stílus csak nagyon korlátozottan érvényesül. Ha a csapat előnyben játszik, Demjén Patrik kapus gyakorta előreküldi a csapatot, és felíveli a labdát. Egyenlő állásban, hátrányban, vagy kevésbé letámadó csapatok ellen a négy védő, Varju, Szépe, az egykori válogatott Kádár Tamás és a fiatal balhátvéd, Kovács Patrik mélységben és szélességben visszalép, a csapatkapitány Kata Mihály mellett pedig középen második középpályásként Horváth Artúr, a cseh Jakub Plsek, esetleg Németh Hunor kéri a labdát. Ők hárman nagyjából egyenlő játékidőt szoktak Kata mellett tölteni a középpályán. Ugyanakkor, főleg letámadó ellenfelek ellen a belső védők sebezhetőek, és gyakran a négy támadó felé ívelik a labdát, Molnár Ádin, Bognár István, az ex-mezőkövesdi Jurina mellett baloldalt – Molnár Rajmund távozása óta – a szintén fiatal Kerezsi Zalán vagy Átrok Zalán játszik.
Ha az ellenfél kevésbé támad le, az MTK főleg középen gyakran középen is megkockáztatja kihozni a labdát, ám a játék ritmusának kontrollálásával gyakran gondjaik akadnak, ami rossz ütemű felpasszhoz, vagy vaktában ellőtt hosszú indításhoz vezethet. A letámadás alatti játék tehát viszonylag esetleges, de ha az ellenfél létszámban és dinamikában nem ér fel, akkor az MTK képes lapos passzos labdakihozatalokra.
Labdakihozatal a ZTE ellen: az ellenfél nem ér fel, és létszámban sincsenek elegen. Bognár oldalra mozog, Horváth mélységből érkezik és felpassz-visszapassz kombinációval az MTK sikeresen átjátssza az ellenfelet.
A folytatás: Varju érkezik középen a támadással, de nincs elég mozgás. A társak inkább összehúzzák az ellenfelet, blokkolják a lövést.
Ha felállt fal ellen kell játszani – ez viszonylag ritka, de ennek okairól mindjárt bővebben –, akkor az MTK gyakran tereli középre az áttörést. A fő attrakció az egy az egyben kiváló jobbszélső Molnár Ádin, akinek 90 percre vetítve a legtöbb (2,70) kaput eltaláló lövése van a magyar ligában. Ő egyébként labdával (is) viszonylag szabadon helyezkedik, olykor túltöltés-szerű szituációkat is kreálva a baloldalt, de ez nem tűnik teljesen tudatosnak. A balszélső is sokat cselez befelé, de ott Kovács Patrik szélső védőként több felfutással segít be, mint a jobbon inkább „hamis szélsővédőként” a középpályára bemozgó Varju Benedek. Ezzel együtt felállt fal ellen az MTK-nak így is strukturális problémái vannak: bár a szélső védők és a szélsők be szoktak indulni, középen mégis kevés a mozgás, így a kék-fehérek ilyen szituációkban inkább összehúzzák az ellenfél védelmi vonalát, a játék ezzel statikussá válik.
A legtöbb veszélyt így az MTK direkt támadásokból és kontrákból veszélyes, a befelé cselező tükörszélsők is ezekben a szituációkban élnek a leginkább. Ilyenkor a középcsatár Jurina is több átlós beindulással veszélyeztet elmozgó játékra váltva. A mögötte irányító Bognár István a fazonszabász: öttel a legtöbb gólpassza, és 27-tel a negyedik legtöbb lövése van a mezőnyben. A sok próbálkozás mellé nem mindig társul minőség, az előbbi probléma miatt Bognár gyakran a védőkbe lövi a labdát.
Felállt fal elleni játék a ZTE ellen: Bognárnál a labda, de nincs elég beindulás a három társtól, így kifelé cselez, majd lő.
A negyedik gól a Nyíregyháza ellen. Demjént az ellenfél letámadja, így átlósan Varjúhoz emeli a labdát. Ő a túloldalra forgat a mélységből felfutó Kovács Patrikhoz. Kovács befelé cselez, leadja a labdát Bognárnak, majd befelé indul. Bognár pedig kilövi az alsó sarkot.
Az elérhető statisztikák alapján 94-gyel az ötödik legtöbb labdaszerzésük van a mezőnyben. Ez 90 percre vetítve 9,40, ami a tavalyi 9,88-hoz képest csak kis visszaesés. Az MTK nem mindenki ellen presszingel magasan, bizonyos szituációkban (például előnyben vagy erősebb ellenfelek ellen) inkább visszaállnak a félpályára. Ilyenkor többnyire 4-4-2-ben őrzik a saját térfelüket, ám a középpálya meglehetősen emberfogás-alapú. Ez még önmagában nem lenne baj, ám a letámadás is következetlen: előfordul, hogy egyes játékosok magasan fellépnek, míg mások az emberrel visszafelé mozognak, így nem mindig jut elegendő nyomás az ellenfél labdás játékosára. Molnár Ádin például labda ellen gyakran ötödik védőként követi a közvetlen ellenfelét visszafelé, akkor is, ha Bognárék elöl letámadnak.
Kapott gól a Győr ellen a szezon elején: az MTK 4-4-2-ben a saját térfelén, de nincs nyomás a labdáson, ráadásul a belső védő beragad, Stefulj így becsapja Varjút és a hálóba lő.
Ugyanez pepitában a Nyíregyháza ellen: Manner becsapja Varjút és a kapuba lő.
Letámadás a Kisvárda ellen 4-4-2-ben: mindenki embert fog, Molnár Ádin visszafelé mozog, de az elöl lévők kikényszerítik az ívelést.
Amiről végezetül szót kell ejtenünk, az átmenetek kérdése. A magyar bajnokságban a topligákhoz képest a csapatok széltében és hosszában is sokkal kevésbé kompaktak. Így nagyobb területeken zajlik a játék, ráadásul a labdavesztések miatt több az átmenet is. Az MTK erősségeit és gyengeségeit is ez magyarázza. Egyrészt az átmenetekből veszélyesebb támadásaik vannak, mint felállt fal ellen, ezekből a támadójátékban tudnak profitálni. Amiről pedig még nem szóltunk: az ellenfél hibáit, eladott labdáit kitűnően használják ki, rengeteg gólt ebből, nem is a saját játékukból szerezték.
Másrészt viszont nem mindig találják el, mikor kell lassítani, és mikor kell gyorsítani a játékot, ami labdavesztéshez vezethet. Ami pedig a védekezésbe való átmenetet illeti: labdavesztés után az MTK rendkívül sebezhető. Gyakran a két szélső védő egyike, és a védekező középpályások sem érnek vissza időben, ráadásul a védőik hajlamosak elnézni a lest és az együtt mozgást, valamint egy az egy elleni játékban sem verhetetlenek. Az idény elején főleg a Győri ETO kontrajátéka használta ezt ki, tőlük az MTK hazai pályán hét(!) gólt kapott, miközben csak kettőt lőtt.
Összességében tehát az MTK a magyarországi (sajnos nem túl korszerű) trendekbe beilleszkedő célfutballt játszik: támadni és védekezni is nagy területeken szeretnek, a nagyobb kontrollt, összhangot és technikát igénylő helyzetekben (nyomás alatti labdakihozatal, felállt fal elleni játék, letámadás) kevésbé magabiztosak.
Sok múlik a riválisok formáján, a Ferencváros például idehaza eddig látványosan gyengélkedik, miközben az Európa Ligában meglepően sikeresen hozza a pontokat. Az elképzelés minősége ugyanakkor a többi csapatnál sem sokkal kiemelkedőbb, így, ha a dobogóra végül mégsem, a tabella első felére tavalyhoz hasonlóan idén is elég lehet a teljesítményük.
Az adatok forrása az fbref.com
