„Ez nem futball, ez valami teljesen más, és felforr tőle a vérem.”
A normális emberek nem akarnak ilyen játékot nézni.
„A Getafe szinte semmit nem adott hozzá a meccshez, és a játékosai túl sokat szabálytalankodtak.”
A fent idézett három mondatban közös, hogy mindegyik egy Barcelona-játékostól vagy -edzőtől származik (sorrendben Quique Setientől, Xavitól, az utolsó pedig a hétvégi bajnoki után Ferran Torrestól), és mindannyian egy Getafe elleni találkozó után fakadtak ki az ellenfél stílusa miatt.
A Madrid elővárosában működő klub alig húsz évvel a megalapítása után, 2004-ben jutott fel a spanyol élvonalba, ahol 12 évet húzott le egyhuzamban, és amikor 2016-ban a 19. helyen végezve kiesett, a LaLiga csapatai egy emberként sóhajtottak fel:
végre megszabadultunk tőlük!
A Getafe ugyanis nem egyszerűen kellemetlen ellenféllé nőtte ki magát, hanem a csapat neve ma már egyet jelent a piszkos módszerekkel, az időnként a durvaság határát súroló vagy azt át is lépő szabálytalanságokkal, a látványos időhúzásokkal, a masszív bekkeléssel – csupa olyan dologgal, amikkel még a semleges drukkereket is nehéz maga mellé állítania egy klubnak.
