„Nagyjából egy éve eljutottam egy pontra, amikor azt éreztem, hogy a kézilabda engem már nem elégít ki, nem tesz boldoggá. Adtam magamnak egy évet, Vácott aláírtam egy idényre, de nem változott semmi ez idő alatt, úgyhogy az a döntés született meg, hogy ennek itt vége kell, hogy legyen számomra. Nem mondom, hogy soha nem fogok már kézilabdázni, de most úgy érzem, 99 százalék, hogy ilyen szinten már nem űzöm ezt a sportágat.
Jobban szeretnék valami olyan dologból megélni, ahol az agyamat kell használni, ahol gondolkodnom kell, ahol kreatívnak kell lennem
– nyilatkozta az M4 Sportnak a 26 éves Diószegi Nikolett, aki az idény végén felhagy a profi kézilabdával.
A békéscsabai születésű, de évek óta Vácott játszó Diószegi nem akarta a kiégés szót használni, de hozzátette, 8 éves kora óta kézilabdázik, a tizedik NB I-es idényét taposta, és túl nagy nyomást helyezett magára, és szeretne ebből lejjebb adni.
„Elkezdtem gondolkodni, hogy biztos, hogy ez nekem való? És arra jutottam, hogy nem”.
Szülei és a váci vezetők próbálták rábeszélni, hogy folytassa, aztán idővel elfogadták a döntését. A szurkolók közül viszont vannak, akik nem értik, hogyan lehet ilyen fiatalon abbahagyni.
„A szurkolók számára ez egy főbenjáró bűn lehet, de ők nem járnak az én cipőmben.
Nem látják, mekkora áldozatokkal jár a versenysport. Hogy mennyi családi ebédről marad le az ember, szülinapokról, karácsonyról, a hozzá legközelebb álló emberek esküvőjéről. Azt érzem, hogy mások élik az életüket, én meg egyhelyben toporgok
Diószegi azt is kifejtette, nem szerette volna munkának érezni a kézilabdát, és nem akart oda eljutni, hogy megélhetési sportolóvá váljon, és 35 éves koráig robotoljon.
A jobbszélső elárulta, vannak álmatlan éjszakái, hogy miképp fog boldogulni a civil életben, de őszintén hiszi, hogy meg tudja találni a helyét.
