„Nem szeretem a korlátokat, ezért mindig a legjobbra törekszem, vagyis arra, hogy megnyerjük a világbajnokságot. Ilyen voltam játékosként, és ilyen vagyok edzőként is. Illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy sosem jelölök ki határokat magam és a csapatom elé, nem mondom, hogy erre vagy arra úgysem vagyunk képesek. De reálisan látom a lehetőségeket, a hivatalos célunk a nyolc közé kerülni, illetve kijutni az olimpiai kvalifikációs tornára, ezt tartom szem előtt, ugyanakkor van tizenkét-tizennégy olyan csapat, amelynek ugyanannyi esélye van rá, ugyanazt akarja. Tisztában vagyunk vele, milyen nehéz lesz, de nem rakunk magunkra pluszterhet” – nyilatkozta a spanyol szakember a Nemzeti Sportnak.
A 43 éves egykori irányító a rossz emlékű, tavalyi, budapesti Európa-bajnokság után vette át a szakmai irányítást, de azt mondja, a csapat körüli légkör ugyanolyan, mint korábban volt. És amit nagy erénynek tart, hogy a válogatott egy család lett.
„Mentalitásban is sokat léptünk előre, amivel egyébként korábban sem volt gond, ám ha sínen vagy és jönnek az eredmények, könnyűnek tűnik minden. Az Eb-n történteket fel tudtuk használni arra, hogy erősödjünk, nem ragadtunk bele abba, hogy nem sikerült hazai közönség előtt jól szerepelni. Eltelt egy év, itt vagyunk, újra helyt kell állni a következő világversenyen, de közben tapasztaltabbak is lettünk.”
A válogatott biztosan erősödött azzal, hogy a világ egyik legjobb beállósa, Bánhidi Bence visszatért, ezen poszt mellett balátlövőben és irányítók terén is erősnek érzi a csapatot.
„A játékosok szeretnek a válogatottba jönni. Ezzel kapcsolatban elárulom, hogy amikor elkezdtem dolgozni Magyarországon, volt egy-két játékos, aki nem akart szerepelni a válogatottban, hiába hívtuk, amit spanyolként nem is értettem, hiszen nálunk a válogatottság a legtöbb, amit egy játékos elérhet, egyszerűen nincs feljebb.
És mondhatom, a korábbi helyzet most biztosan nem áll elő a magyar csapatnál, mert nincs olyan játékos, aki ne akarna ide jönni, függetlenül attól, hogy nyerünk-e vagy kikapunk.
