Boris Becker meggyőződése, hogy a börtönben töltött idő megváltoztatta.
„Azt hiszem, újra felfedeztem azt az embert, aki voltam” – nyilatkozta a Sat1-nak adott exkluzív interjújában.
Kemény, drága és fájdalmas leckét kaptam. De megtanított sok fontosra és jóra, például arra, hogy néhány dolog jó okkal történik.
Az 54 éves, hatszoros Grand Slam-győztes (közte háromszoros wimbledoni első) sportembert áprilisban két és fél év börtönre ítélte egy londoni bíróság, mert szándékos fedezetelrejtéssel igyekezett megakadályozni adóssága behajtását, ezzel megsértette a csődeljárási törvényt.
Múlt csütörtökön, nyolc hónap letöltése után elhagyhatta a börtönt, de a kedvezmény ára az, hogy távoznia kell az országból is. A brit belügyminisztérium szóvivője ezt azzal indokolta, hogy minden külföldi állampolgár, akit bűncselekmény miatt letöltendő szabadságvesztésre ítélnek Nagy-Britanniában, szabadulása után kitoloncolható az országból.
A börtönben nem Borisnak hívtak. Ott egy senki vagy, csak egy szám. Az enyém az A2923EV volt.
A szabadulás és a németországi kitoloncolása előtti utolsó órákról a teniszező így nyilatkozott: „Reggel hattól az ágyam szélén ültem, és reméltem, hogy kinyílik a cella ajtaja. Fél nyolckor jöttek, és megkérdezték, készen állok-e? Mondtam, hogy menjünk, már mindent bepakoltam.”
