Richard Hanisch olyan csapatokban szerepelt, mint a német Hamburg (2014-15), a svéd IFK Kristianstad (2015-17), és a norvég Elverum (2017-18), amelyekkel a Bajnokok Ligájában is szerepelhetett.
Az élete azonban 2021. április 24-én megváltozott.
Akkor már három éve a IFK Skövde játékosa volt, és az IFK Kristianstad elleni harmadik elődöntőre készült, de egy fontos dolgot otthon felejtett: azt az energiaitalt, amelyet általában a meccsek előtt ivott. Egy csapattársa felajánlott neki egy másik étrend-kiegészítőt, Hanisch átnézte az összetevőket, és semmi olyat nem talált, ami szerepelt volna a tiltott szerek listáján.
A Skövde megnyerte a meccset, ezzel 14 év óta először bejutott a döntőbe. Hanisch két gólt szerzett, majd a társaival együtt örömtáncot lejtett az öltözőben. Az sem zökkentette ki, hogy egy másik csapattársával együtt véletlenszerűen kiválasztották a doppingellenőrzésre. Még azt is elmondta a doppingellenőrnek, hogy bevett egy étrend-kiegészítőt. A vizsgálat rutinszerűen megtörtént, a kézilabdázó el is felejtette gyorsan az egészet.
„Minden elsötétedett, sokkot kaptam”
Hanisch délután hazatelefonált, hogy beszéljen a feleségével, Mariával, megkérdezze, minden rendben volt-e a lányukkal az óvodában, mielőtt eltűnik a csapattal ünnepelni.
„A párom azt mondta, hogy levelet kaptam a svéd antidopping-csoporttól. Mondtam, biztos azért, hogy közöljék, negatív volt a tesztem. Néha küldtek róla levelet, néha nem. Kértem, nyissa ki, de aztán elhallgatott a telefonban. Majd közölte, hogy tiltott doppingszerek használatával gyanúsítanak. Minden elsötétedett, sokkot kaptam. Nem tudtam, hova menjek” – mesélte az Expressennek adott interjújában.
Miután letette a telefont, felhívta csapatorvosát, akit ugyancsak megdöbbentett a hír. Ő rácsörgött az IFK Skövde sportmenedzserére, Ulf Nyströmre, hogy megbeszéljék, hogyan tovább.
Hanisch magyarázat nélkül távozott, pontosabban nem ment el a záró összetartásra. Egyedül a csapatkapitányt hívta fel, akinek annyit mondott, hogy haza kell mennie.
„Egyből összeraktam, hogy a meccs előtt bevett táplálék-kiegészítővel lehetett a baj, hiszen csak abban tértem el az addigi étrendemtől.
És innentől egy szörnyű utazás vette kezdetét.
Az IFK Skövde játékosának szervezetében metilhexánamin nyomaira bukkantak. A DMAA-ként is ismert anyag gyakori a testépítők körében. Az 1970-es években orrdugulásra adták, mert szűkíti az ereket, később azonban a svédek veszélyesnek minősítették, mivel többek között szívproblémákat és magas vérnyomást okozott. A svéd antidopping-csoport szerint az étrend-kiegészítő iparban a metilhexánamin 18 különböző elnevezése is megtalálható, ami megnehezíti a felismerését. Ez okozta a problémát ezúttal is.
Nem látta értelmét a fellebbezésnek
„Egyértelmű, hogy rendkívül kemény ez a büntetés. Azt tudtam, hogy nem úszom meg, de ezt így értelmetlennek tartottam és áldozatnak éreztem magam. Utánanéztem, mit tehetek még, fellebbezhettem volna, de amikor megtudtam, hogy ez a döntés egyhangú volt, nem éreztem értelmét. A nemzetközi Sportdöntőbírósághoz is fordulhattam volna, de azt mondták, ez 60-600 ezer svéd korona, és semmi garancia arra, hogy csökkentik a büntetésem.
Azt éreztem, ezt nem fizethetem ki. Kézilabdázóként nem kerestem milliókat, egyszerűen nem érné meg.
Hanischnak el kellett fogadnia a büntetést, meg azt, hogy a klubja szerződést bontott vele. A büntetés miatt egyetlen csapattal sem edzhet, a testét csupán egyedül tarthatja formában.
„Nem vehetek részt semmilyen szervezett tevékenységben a szövetség égisze alá tartozó egyesületben, sem játékosként, sem vezetőként, sem önkéntesként” – tette hozzá szomorúan.
„Egyértelmű, hogy a legnagyobb felelősség engem terhel. Ami egy kicsit megkönnyíti a lelkemet az az, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy a helyes utam járjam.
De az esetem intő példa lehet mások számára. Nem akarom, hogy bárkinek is át kelljen élnie azt, amit nekem.
Olykor sír egy kicsit belül
Jelenleg a Volvo skövdei gyárában dolgozik, naponta 7.00 és 15.30 óra között.
„Teherautók összeszerelésén dolgozom, nem ez az álmom, de jó a munkahely, jó a munkáltató és közel vagyok a lakhelyemhez. Nyolc perc távolság biciklivel. De nagyon behatárolt az életem: munka után elmegyek a lányomért az óvodába, néha edzésre viszem, aztán irány haza. Ez hatalmas változás, nincs annyi szabadidőm, mint korábban, és több tervezést, szervezést is igényel. Inkább kézilabdáznék.”
Ami még megnehezíti az életét, hogy a nappalija ablaka az Aréna Skövdére néz.
„Minden nap eszembe jut és pláne fáj, amikor a lányom az arénára mutatva azt mondja: »Apa játszott ott, de már nem játszik.« Olyankor beleharapok az ajkamba, sírok egy kicsit belül, olyan nehéz.”
A sportoló érezte, nem birkózik meg egedül a helyzettel, így segítséget is kért.
„Felvettem a kapcsolatot pszichológussal, főleg az elején, hogy tudjam, hogyan tovább. Kicsit segített, de biztonságban érzem magam a családomban. Voltak hullámvölgyeim, de az alapvető biztonság mindig megvolt.”
Egy év múlva, június 18-án lejár az eltiltása, de ahhoz, hogy formába lendüljön, két hónappal korábban meg kellene kezdenie a komolyabb edzéseket. Hogy Skövdében szükség lesz rá vagy sem, nem tudja, de ha más megoldás nincsen, akkor költözik a család.
