Kim Rasmussen, a női kézilabda-válogatott kedden menesztett szövetségi kapitánya terjedelmes interjút adott az Eurosportnak. A dán szakember a beszélgetés során sok részletre kitért:
- arra szerződtették, hogy 2020-ban olimpián szerepeljen a csapat, amire szerinte jó esélye van a győri tornával,
- hiába volt erős gerince a kezdetektől a válogatottnak, a rengeteg sérülés miatt gyakorlatilag nem volt más választása, mint a drasztikus fiatalítás,
- nagyon jó viszonyban volt a játékosokkal és soha nem volt semmilyen kommunikációs probléma,
- Bíró Blanka háta, és Kiss Éva térde sem volt teljesen rendben, ezért vitt ki három kapust a vébére,
- hosszú távon nagyon jó lesz a magyar válogatott, ehhez letette az alapokat.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Végül aztán megkerülhetetlen volt a Románia elleni kulcsfontosságú mérkőzés, amelyet 28-27-re elveszített a magyar csapat. Erről Rasmussen elmondta, hibázott, amikor trágárul szidta a delegátust, ugyanakkor úgy érezte, ki kell állnia a válogatottért az igazságtalansággal szemben. Amikor pedig a 7-6 elleni védekezés került szóba, az edző így válaszolt:
„A kapusaink kiválóan védik a szélső kísérleteket, és ellenünk a jobbszélen a románoknak egy olyan játékosa szerepelt, Sonia Seraficeanu, aki sem előtte, sem utána nem tudott sokat hozzátenni, ellenünk viszont közel hibátlanul lőtt. Mikor láttuk, hogy nagyon benne van a kezében a gól, kizártunk rá, ám sajnos ekkorra már kicsit megroppantotta a csapatot a nyomás. Elment az önbizalom, és egyre nehezebb helyzetbe kerültünk.”
Azt is megmagyarázta Rasmussen, hogy ez miből adódik.
A megalapozatlanul magas elvárásokat pszichésen nem tudta elviselni a csapat. Gondolj bele, 20 éves vagy, van mögötted négy válogatottság, és úgy kell kifutnod a világ legjobb játékosai ellen a pályára, hogy hetek óta csak azt szajkózzák a füledbe, hogy olimpia, olimpia, olimpia. Ezt a terhet csak akkor bírod el, ha a rutinodból fakadóan megvan a kellő önbizalmad, de hát nálunk ugye ilyesmiről nem lehetett beszélni, és ez a kulcsjátékosainkra még a szokottnál is nagyobb terhet rakott. Én azzal biztattam a játékosokat, hogy ha valaki hibázott is, pár perc után visszaküldtem a pályára, hogy lássa: én továbbra is hiszek benne, ezért neki is hinnie kell magában.
Zárásként pedig azt kérte a dán szakember, ne pakoljanak még több terhet a lányokra, akik így is nehéz feladat előtt állnak. Rasmussen egyébként úgy érzi, nem vallott kudarcot és le tudta tenni az alapjait a jövő magyar csapatának.
Kiemelt kép: Lukasz Laskowski/PressFocus/MB Media/Getty Images