Harden már az elmúlt években is az amerikai profi kosárliga egyik legeredményesebb játékosa volt, de arról, amit ebben az idényben csinál, tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Itt egy beszédes adat: James Harden január végén egy New York Knicks elleni meccsen egymaga 61 pontot szerzett, amivel karrier -és klubrekordot állított fel. Houstonban még soha, senki nem dobott ennyit egyetlen meccsen. Ez a statisztika egyébként nagyszerűen leírja a Houston stratégiáját, ami nagyjából annyiból áll, hogy hagyják Hardent játszani.
Amikor épp nem talál be, akkor is olyan játékszituációkat teremt (a szó szoros értelmében, de erre majd egy kicsit később visszatérünk), amelyekből kihagyhatatlan helyzetek születnek. Nem véletlenül becézik úgy az NBA-ben, hogy „Unguardable”, vagyis foghatatlan. A brutális számok miatt érdemes feltenni a kérdést: mi Harden titka? Miért nem tudnak vele mit kezdeni a védők?
A válasz kicsit összetett, ezért a legtöbben inkább a legegyszerűbb utat választják és azt kiábálják, hogy
Csaló.
Hogy megértsük, miért olyan kellemetlen James Harden ellen játszani és egyáltalán: mitől olyan különleges az, amit ő csinál, ahhoz egészen messziről kell indítanunk.
A kosárlabda, hasonlóan a kézilabdához, azon sportágak közé tartozik, ahol a játékosok mozgáskultúrája rendkívül kötött. Szigorú szabályok határozzák meg, hogy a labdával mennyit lehet lépni földre pattintás nélkül, mikor, milyen pozícióban kell tartani, hogyan kell elengedni, stb. Ezek a szabályok azért nagyon fontosak, mert egymásra épülnek, az így létrejövő rendszer pedig alapjaiban határozza meg játékmenetet. Mondok egy tökéletesen idevágó példát: amikor a kosárlabdában a védekező játékos felveszi az emberét, akkor pontosan tudja, hogy az ellenfél merre mozoghat, mennyi tere van, melyik szögből lehet veszélyes a palánkra. Ez a kötött szabályrendszernek köszönhető, mivel elvileg nem fordulhat elő, hogy egy játékos kettő helyett hármat lép a labdával, mivel akkor szabálytalanságot követ el, amit lépéshibának hívnak.
Hogy lehetséges ez? Elmagyarázom.
Kívülről ezek a szabályok elég feszesnek tűnnek, de belülről, a játékosok szemszögéből az egész teljesen máshogy fest. A profik gyerekkoruk óta ezeket a mozgásformákat gyakorolják, nekik már automatizmus az, hogy nem lépünk hármat a labdával, vagy hogy a labdavezetés befejezése után nem indulunk el újra, mert akkor bizony a csapatunk elveszíti a támadás jogát. James Harden mozgása bár hasonlít a többiekére, de ha kicsit jobban megnézzük, akkor kiderül, hogy teljesen máshogy játszik, mint a pályán lévők többsége. Ez az ő egyedi stílusa, amit az elmúlt évtizedek alatt tökéletesre fejlesztett és nagy sikerrel alkalmaz.
Ez az a mozudlatsor, amire a legtöbben azt kiáltják, hogy lépéshiba, mivel kívülről teljesen úgy néz ki, mintha Harden hármat lépne a labdával. Mutatom, miről van szó:
Harden bírálói azt kifogásolják, hogy a játékos ezzel a technikával úgy szerez magának tiszta pozíciót, mintha szabálytalan módon, egyszerűen kilépne az őt fogó ember takarásából. Az, hogy ezzel a mozdulattal előnybe kerül a védővel szemben, az vitán felül áll. A kérdés inkább az, hogy szabályos-e ez a technika?
Röviden: igen, szabályos.
Az interneten rengeteg videó foglalkozik azzal, hogy James Harden csal-e, és ha igen, akkor miért asszisztál ehhez az egész NBA. Amivel meggyanúsítják a Hardent az a traveling nevű szabálytalanság, ami az európai kosárlabdában használatos lépéshibához hasonlít a legjobban. A szabály step back szempontból legfontosabb része, hogy labdával a kezünkben csak kettőt lehet lépni, illetve érdemes még figyelni arra is, hogy az úgynevezet pivot, vagyis támaszkodó lábunkat nem emelhetjük el a talajról, mert az már kétszer indulásnak számít.
Harden step back-jének két fontos mozzanta van. Az egyik kulcs az időzítés, vagyis az, hogy pontosan mikor fogja meg a labdát. Az NBA hivatalos szabályai szerint ugyanis létezik egy úgynevezett nulladik lépés, amit ha a játékos még a labda biroklása és labdavezetés befejezése előtt végez el, akkor nem számít lépésnek. Emellett nem mindegy az sem, hogy pontosan hogyan fogja a labdát: vannak pontok, amelyek labdavezető pozíciók, (a labda oldala és a teteje) ezeket érintve és két lépésenként lepattintva annyit léphetünk, amennyit csak akarunk, egészen addig, amíg két kézzel meg nem fogjuk a játékszert. Az egész mozdulatsor és a rá alkalmazandó szabályok leírva nehezen értelmezhetők, de itt egy remek videó, ami látványosan elmagyarázza, miért nem szabálytalan az, amit James Harden a pályán művel.
De nem a gyilkos step back a játékos egyetlen piszkos fegyvere. Azt a bírálók is elismerik, hogy Harden ellen nehezebb védekezni, mint bárki ellen a ligában, és ez a javára fújt ítéletek számában is megmutatkozik. A shooting guard amellett, hogy nagyon agilis és fordulékony, ráadásul még ütemtelen is. Az 1-1 elleni párharcokból rendszerint vagy ponttal, vagy büntetővel, vagy olykor mindkettővel győztesen kerül ki. Sokaknak az sem tetszik, hogy Harden rengetegszer szó szerint szabálytalanságra kényszeríti a védőjét, méghozzá úgy, hogy szándékosan bebújik a védekező játékos karja alá. Ezeket a szituációkat a bírók rendszerint lefújják, mivel a szabálykönyv szerint valóban szabálytalanság történik, még ha a védő ezzel nincs is teljesen tisztában.
