Sport

Búcsúzik a legnagyobb: egy korszak végét jelenti Phil Taylor kiszállása

2017. december 14. és 2018. január 1. között rendezik a 25. PDC darts-világbajnokságot a londoni Alexandra Palace-ban. Noha a verseny legnagyobb esélyese a kétszeres világbajnok, címvédő holland Michael van Gerwen, de a show-t egyértelműen elviszi minden idők legsikeresebb játékosa, az utolsó megméretésére készülő, a torna után véglegesen búcsúzó Phil Taylor.

A 16-szoros világbajnok angol legenda már januárjában bejelentette, hogy ez az idény lesz számára az utolsó. Távozásával minden megváltozik, és lezárul a sportág első, igen sikeres fejezete. Nyilván kicsit elcsépelt a folyamatos összehasonlítgatás, de nem járunk messze az igazságtól, ha Taylort a legnagyobbakkal, Pelével, Diego Maradonával, Michael Jordannel, Roger Federrel vagy Muhammad Alival említjük egy lapon.

Hatása és jelenléte minimum olyan fontos a dartsnak, mint a labdarúgásnak, a kosárlabdának, a tenisznek és az ökölvívásnak az említett szupersztárok.

Ziegenhám Medárddal, a Magyar Darts Szövetség elnökségi tagjával, a Sport TV szakértőjével búcsúzunk főszereplőnktől és vezetjük fel a tornát.

Az etalon maga

Phil Taylor különleges, mondhatni hollywoodi filmbe illő története emberek millióinak mutathatott és mutathat a mai napig példát arra, hogy honnan, hova lehet jutni a megfelelő mentalitással, és rengeteg gyakorlással.

Névjegy

Név: Phil Douglas Taylor.
Születési hely, idő: 1960. 08. 13., Burslem, Stoke-on-Trent, Anglia.
Világbajnoki címei: BDO – 2x (1990, 1992); PDC – 14x (1995, 1996, 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2004, 2005, 2006, 2009, 2010, 2013).
Tornagyőzelmek: 216 (85 major).

Karrierje első BDO-világbajnokságán, 1990-ben, 30 évesen a jelentkezési lapjára csak annyit írt fel a foglalkozásához, hogy munkanélküli műszerész. Alulképzett, az iskolát 16 évesen otthagyó, olcsón dolgozó, átlagos emberként érkezett arra a világversenyre.

A britek szeretik megemlíteni, hogy akkoriban Margaret Thatchernek hívták a miniszterelnököt, Sir Alex Ferguson pedig annyira nem volt lovaggá ütve, hogy addig még bajnoki címet sem nyert a Manchester Uniteddel (2013-as visszavonulása előtt 13 Premier League- és kettő Bajnokok Ligája-győzelemig vezette csapatát).

Taylor óriási meglepetésre megnyerte a vb-t, a döntőben későbbi mentorát, Eric Bristow-t verte. A győzelme 125-szörös pénzt jelentett annak, aki rá fogadott, neki pedig azt, hogy többé nem kell munkát keresnie, megtalálta a hivatását.

A darts pedig nem is tudta, de megtalálta minden idők legnagyszerűbb játékosát, aki feje tetejére állította és örökre megváltoztatta a sportágat.

Az ő teljesítménye több edzésre, nagyobb elszántságra, professzionálisabb attitűdre kényszerítette az ellenfeleket, aki csak meg akarta szorítani a karrierje csúcsán lévő bajnokot, nem adhatta alább 120 százaléknál. Meg az aprónál.

Raymond van Barneveld élete első PDC világbajnoki döntőjében 7-6-ra verte Phil Taylort 2007-ben, de két évvel később ezt az angol kegyetlenül megbosszulta, 7-1-re alázott vissza a fináléban. A meccs után Barney azt mondta, úgy látszik, nem volt elég a napi 10-12 óra kőkemény edzés

– emlékszik vissza az egyik nagy sztorira Ziegenhám Medárd. A szakértő hozzáteszi, anno csak Taylor tudott 100-as átlag felett kiegyensúlyozottan versenyezni, ma már 30-40 ilyen játékost is találunk, ez pedig mindenképpen neki, az ő emberfeletti, korát megelőző teljesítményének köszönhető.

Fotó: Allsport UK/ALLSPORT

A PDC egyik alapító atyjaként Taylornak évekig nem volt ellenfele, árulkodó, hogy 1994 és 2007 között zsinórban 14 vb-döntőt játszott, sőt még ezt is tudjuk fokozni azzal, hogy 1995 és 2002 között megszakítás nélkül nyolcszor nyert. 2017 decemberében úgy állunk, hogy rajta kívül csupán négy játékos, John Part (kanadai), Adrian Lewis (angol), Gary Anderson (skót) és Michael van Gerwen (holland) tudott egynél többször PDC vb-címet nyerni – mindannyian két sikernél járnak.

Phil Taylor az abszolút etalon, minden idők legjobbja. Nagyon hiányozni fog. Nem csak alapítója, egyik tulajdonosa is a PDC-nek, és habár nem tudjuk, mit fog csinálni januártól, de szeretnénk, ha a darts nagykövete lenne. Annál inkább, hogy nem titok, a darts következő nagy célja az olimpia

– mondja Ziegenhám, aki szerint egy pályázatnál nagy előnyt jelenthet, hogy a darts az egyik legtisztább sportág, hiszen a játékvezetők nem tudják befolyásolni a mérkőzéseket; plusz a közvetítések az elmúlt években rengeteget fejlődtek, és egyedülállóan professzionálisak. A következő lépés valószínűleg az lehet, hogy egybeolvad a hivatásos és az amatőr ág.

Taylor az elmúlt években azért vesztett a fényéből, nem mindig sikerült azt hoznia, amit elvártak tőle. Ziegenhám szerint balgaság lenne azt hinni, hogy ezért elfordultak volna a szurkolók tőle, a mai napig ő a legnépszerűbb játékos a Touron, közkedvelt, az ellenfelek által is elismert egyéniség. Természetesen egyszer-egyszer nála is elpattant a húr, de ennyi idő után, a monoton edzések, versenyek és utazások árnyékában ez benne van.

Itt a híres vita a kézfogásról Barney-val:

Megnyerheti élete utolsó vb-jét?

Szakértőnk szerint nagyon kiegyensúlyozott a mezőny, megtippelni is nehéz, ki ünnepelhet január 1-jén: nem írhatjuk le a 16-szoros világbajnokot sem.

Nem volt rossz éve Taylornak, bár azt csak az első meccsén tudjuk meg, sikerült-e a formaidőzítés. Én azt hiszem, hogy utoljára összeszorítja a fogát és neki megy, miért is ne? Nincs veszítenivalója. Egy idő után nehezen regenerálódnak a sportolók, belefáradnak a hétköznapokba, de ő is tudja, ez itt a vége, szerintem mindent bele fog adni, hogy megszerezze a tizenhetediket

– így Ziegenhám, aki azért azt hozzáteszi, hogy rögtön az első fordulóban meglephetik a legendát, miután a feltörekvő Chris Dobey az egyik legnehezebb ellenfél a nem kiemelt játékosok között.

Fotó:  Ben Hoskins/Getty Images

A fogadóirodáknál a címvédő Michael van Gerwen győzelméért adják a legkevesebb pénzt, de a szakértő szerint nem annyira egyértelmű, hogy a holland idén is tudja majd szállítani azt a lehengerlő, már-már földöntúli játékot, mint a tavalyi szezonban és a világbajnokságon.

Idén is ő a favorit, de messze nem emelkedik ki annyira a mezőnyből, mint legutóbb. Nem gondolom, hogy nehézség nélkül odaérne a végére, benne van a pakliban, hogy kifog egy rossz napot. Azért ne feledjük, apa lett, felborult az élete, ez rá is kihathat. Plusz azért azt nem árt beleszámolni, hogy aki tudja a 100-as átlagot, az bizony képes lehet a 120-asra is.

A szűken vett élmezőnyben, a topesélyesek között ott van még a tavalyi finálé vesztese, az azelőtti két év világbajnoka Gary Anderson, és ha nem hátráltatják egészségügyi gondok, Peter Wright. Érdemes még Adrian Lewisra és James Wade-re, illetve az észak-ír fiatal titánra, a világranglistán negyedik Daryl Gurney-re is figyelni.

Ez a szép az egész felhajtásban: nem vagyunk biztosak semmiben, fogalmunk sincsen, ki ünnepelhet a legvégén. Annyit tudunk mindössze, hogy egy korszak lezárul, és bármi történik, Phil Taylort egyszerre fogják könnyek közepette, állva tapsolva búcsúztatni a televíziók előtt ülő milliók és a helyszínen lévő, legőrültebb fanatikusok.

Akár az első fordulóban ér véget a közel három évtizedes kaland, akár a negyeddöntőben, akár a fináléban. Ez olyankor ugyanis mindegy, amikor a legnagyobb búcsúzik.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik