Az első negyedben nyoma sem volt sem itt, sem ott nyugodtságnak. A szikrázó napsütésben nem igazán jöttek be a lövések, a bátorság sem volt jellemző, teltek-múltak a percek, fel-le úsztak a felek. Ellenfelünk annyival állt jobban, hogy kihasználta a szokás szerint negyed végi magyar dekoncentrációt – avagy Aznar és McHunu Hlengiwe emberelőnyös gólváltása mellett Crespi talalatát jegyezhettük fel kilenc másodperccel a dudaszó előtt – olvasható a waterpolo.hu beszámolójában.
„Pörögjünk fel védekezésben is!” – szólt az edző utasítás a második felvonás elején, midőn Roldan belőtt egy fórt, ami annyiban falsnak tűnt, hogy lássuk be, elől is akadozott a gépezet. Ádám Emília például elkapkodva lőtt emberelőnyben, 1-3-nál ez felettébb sokkoló volt. A kapuban Lekrinszki Ginát váltó Magyari Alda tartotta ezekben a percekben a lelket a társaságban, védett három nagyot, neki köszönhettük, hogy nem „nyílt az olló”. Guiral persze aztán megkontrázott bennünket, a fórban csúnyán eladott labda bizony rettentő sokba került – Farkas Tamara akciógólja a negyed végén az úgy kellett, mint egy falat kenyér kategóriát jelentette. No, meg Magyari védése két másodperccel a negyed vége előtt!
Ádám Emília mutatványa nyitott a második félidőt: ügyesen ellépett centerben a védőjétől, kapta a labdát, és már csak visszahúzni tudták. A jogos ötméterest Tóth Csenge némi szerencsével lőtte be – feljöttünk 3-4-re.
Fotó: MTI
Könnyen lehetett volna hamar 4-4 is, de az egyszerű passz ezúttal sem sikerült (brrr), igaz, a spanyoloknak meg az 5–3-as vezetéshez volt két labdájuk, ám Magyari Alda bravúrral védett hátrányban.
A Magyar Olimpiai Bizottság küldöttei Fábián László sportigazgató vezetésével szurkoltak a lányoknak, de a szerb női csapat játékosai is így tettek a szurkolók mellett – mindez nem zavarta az ellen legjobbját, az 5-ös sapkában az egész tornán remeklő Aznart, aki két emberünket lerázva lőtt klasszisgólt.
Hertzka Orsolya fórban a fát találta el Magyari újabb védése után, avagy rendre ott volt az esély, de hiába. Újabb fórunk maradt parlagon, sehogy sem mentek a támadások, a 3–5-ös utolsó negyed előtt kristálytisztán látszott: muszáj javulni ebben, különben oda minden.
Tóth Csenge kipontozódása a 26. percben sejtetni engedte a bajt, Aznar precíz ejtése nemkülönben. Nem, nem és nem sikerült semmi támadásban, a bejátszások rosszak voltak, a lövések – ha voltak… –, pontatlanok, szenvedett a társaság a vízben. Leiton egy az egyben aztán megverte Kiss Esztert, 4.59-cel a vége előtt 3–7 állt a táblán.
„Meg tudjuk csinálni!” – üvöltötte a magyar kispad – úgy véljük, kötelező optimizmusból. Mert sajnos tisztán látszott, ezen a napon esélytelen a csapat.
Farkas Tamara dühös gólja fórban csak szépségtapasz volt, különösen úgy, hogy a hátrányban lepattant labdára Leiton kapcsolt leghamarabb, és 4–8-nál újra négy lett közte.
Meg kellett barátkozni a gondolattal, hogy szombaton az 5. helyért Hollandiával kell mérkőzni.
