A jelenleg a Magyar Öttusa Szövetség megbízott főtitkáraként tevékenykedő Martinek a sportágban egyedülálló módon az ötnapos és az egynapos öttusában is olimpiai érmet tudott nyerni egyéniben, ugyanis a szöuli duplázás után 1996-ban Atlantában is bronzérmes lett.
Martinek János kétszeres olimpiai bajnok öttusázó
Fotó: MTI
“A válogatottságot 1998-ban mondtam le, mert már nem bírtam a sorozatversenyeket, nem tudtam tartani a lépést a fiatalokkal. Az öttusázást azonban nem hagytam abba, 1999-ben és 2000-ben is elindultam a katonai világbajnokságon, igaz, edzés nélkül” – emlékezett vissza az egykori Honvéd-sportoló, aki nyolcévesen a Budapesti Spartacusban kezdett tornázni, majd 1975-ben egy úszótanfolyamon fedezte fel Malaczkó István, aki elirányította a Csepel együttesébe, ahol ifjabb Benedek Ferenc irányítása alatt háromtusázott.
A Budapesti Honvédba 1982-ben igazolt át, első jelentősebb nemzetközi öttusasikerére pedig 1984-ig kellett várnia: akkor a bukaresti junior világbajnokságon a második helyen végzett csapat tagja volt. A felnőtteknél 1986-ban volt először magyar bajnok csapatban, ezt követően pedig pályafutása során még nyolc ob-aranyérmet gyűjtött, köztük az 1987-es egyéni bajnoki címet.
“Janika” 1987-ben Fábián László és Mizsér Attila “társaságában” egy egészen különleges bravúrral lett világbajnok: a trió az első szám, a lovaglás után 600 pont hátrányba került, de a 19. helyről mégis a dobogó legfelső fokáig jutott. Martinek a legnehezebb számnak a lovaglást tartja, elmondása szerint a legendás Tóth Béla bácsi és Ajtony Ákos segítségével gyűrte le félelmét, és a fortélyokra is ők tanították meg.
Csapatban (1987, 1989) és váltóban (1989, 1994) két-két világbajnoki aranyat és egy egyéni (1994) bronzérmet is begyűjtött. Az Európa-bajnokságokon 1991-ben váltóban aranyat, 1987-ben és 1997-ben pedig a csapatversenyek során ezüstérmet szerzett, 1993-ban megnyerte a világkupát. Vívótudását jól mutatja, hogy a BSE csapatával 1990-ben bronzérmet, három évvel később pedig aranyérmet szerzett párbajtőrvívásban az országos bajnokságon.
Martinek 1999-től 2005-ig hivatásos katonaként, testnevelőként dolgozott a Magyar Honvédségnél, illetve a Honvédelmi Minisztériumban. Leszerelése után a Zuglói Sportközponthoz került, ahol három évig sportszervező volt, majd miután nyert az igazgatói pályázaton, három évig igazgatóként, aztán újabb egy évig ismét sportszervezőként tevékenykedett.
Az eddigi pályáját összegezve azt mondta: nincs oka panaszra. “A sport sok területét kipróbáltam, emellett tanultam, még masszőrdiplomát is szereztem, úgyhogy sokoldalúan képzettnek mondhatom magam” – tette hozzá.
Teljesítményének elismeréseként 1988-ban a Magyar Népköztársaság Csillagrendjével tüntették ki, 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet is. Háromszor volt a Magyar Sportújságírók Szövetsége szavazásán az Év csapatának tagja (1987, 1988, 1989), háromszor választották az év férfi öttusázójává (1988, 1994, 1996), 2004-ben elhelyezhette kézlenyomatát a Magyar Sportcsillagok Falán.
