Csák Ibolya hároméves versenyzői múlttal került be az 1936-os berlini olimpiára készülő keretbe. A versenyző ekkor már beállította a magasugrás magyar rekordját, hiszen átugrotta a 149 cm magasságban lévő lécet is.
A német fővárosban rendezett döntőre augusztus 9-én került sor. A 17 versenyzőből a végére már csak három maradt: az angol Dorothy Odam, a német Elfriede Kaun, illetve Csák Ibolya. A 160 centit mindhárman átugrották, ám a 162 cm-es magassággal már nem bírt egyikőjük sem. Az akkori szabályok szerint mindhárman újrapróbálkozhattak ezen a magasságon, ami végül negyedik kísérletre Csáknak sikerült, így a magyar atlétika első női olimpiai aranyérmese lett
Fotó: Europress Fotóügynökség
A 10 pengős jutalmat, illetve az intarziás asztalt, amit egy műbútor-asztalos készített el Németországban már itthon kapta meg. A díjakon kívül munkát is kapott, hiszen az olimpia pályázott meg egy állást a Nemzeti Bank pénzjegynyomdájába, ahova fel is vették. Innentől kezdve edzésekre munkaidő után járt.
Az 1938-as Európa-bajnokságon 164 centiméteres magyar csúccsal ezüstérmes lett, ám sokaknak szúrta a szemét, hogy az első helyen végzett Dora Ratjen hat egységgel ugrott jobbat a magyar lánynál. A gyanú később be is igazolódott, hiszen néhány héttel később már Hermann keresztnévvel megnősült a sportoló. Az Eb aranyat később postán küldték ki Csáknak.
A magyar versenyző veretlenül, kilencszeres magyar bajnokként, 23 évesen vonult vissza. Kilenc országos rekordot ért el, 164 centiméteres eredményét idehaza csak 24 évvel később, 1962-ben tudták megdönteni. Kis nyugdíja miatt egészen 1992-ig dolgozott, majd 1996-tól már neki is járt az olimpiai bajnokokat megillető járadék.
Csák Ibolya 2006. február 9-én, 91 éves korában hunyt el.
