A nagypályás gyorskorisok összes versenye közül ezt vártam a legjobban. A férfi 500 métert. Mert pörgős, mert izgalmas, és mert volt kinek szurkolni. Két futamból áll, rövid a táv, minimális különbségek döntenek, az első futam után pedig még bármi megtörténhet a másodikban.
Bár az első kör alatt még nem volt nagy izgalom, én azért figyeltem a kijelzőt. Meglepetés. Akit az élre vártak, a dél-koreai Mo Tae-Bum csak a negyedik, a holland Jan Smeekens az élen, mögötte honfitársa, Michel Mulder a második, a vancouveri ezüstérmes japán, Nagashima a harmadik, de még a 7-8. hely környékéről is dobogóra lehet kerülni.
És jön a véghajrá. Brutális a sorsolás, Tae-Bum Michel Mulderrel, Smeekens pedig Nagashimával került össze. Itt fognak eldőlni az érmek… És mégsem. Mert Michel ikertestvére, Ronald őrületes versenyt fut, fél másodperccel veszi át a vezetést: a hatodik helyről dobogóesélyessé válik. Aztán Michel átveszi a vezetést, de a dél-koreai Ronald mögé jön csak be. Nagy a tét: egy világbajnoki címet egy századdal már elvesztett két évvel ezelőtt, akkor Tae-Bummal szemben.
Fotó: Europress Fotóügynökség
Izgalom és dráma: Smeekenst írják ki győztesnek, az idősebbik Mulder-iker a padon ülve alig hisz a szemének, a történelem ismétli önmagát? Először döbbenten a fejéhez kap, aztán a kijelzőre mutat, végül a levegőbe bokszol. Mindenkit összezavar, de aztán mi is megértjük mi történt: megnézték a célfotót, változik a kijelző, Michel Mulder olimpiai bajnok!!! Pont azt az egy század döntött a javára, ami a vb címet elvette tőle.
Tae-Bum lecsúszik a dobogóról, kikerüli a vegyes zónát, nem nyilatkozik. Nagashima könnyebben veszi a dolgot, viszont a másik japán, Joji Kato, akit szintén dobogóra vártak, sír, arcát eltakarva, riporterektől elfordulva megy keresztül. A legjobban a tavalyi világbajnokság bronzérmesét sajnálja mindenki, hiszen Jan Smeekens elsőre azt hitte, övé az olimpiai bajnoki cím.
A hollandok történelmet írtak. Noha az ő nemzeti sportjukról van szó, soha korábban ezt a távot még nem nyerte holland. Arról nem is beszélve, hogy az 5000 méter után ismét teljesen narancsszínbe öltözött a pódium.
A színfalak mögött Michel már annak a nyakában lóg, aki nélkül sem ő, sem ikertestvére nem lennének most itt, és akinek első sprint világbajnoki címét ajánlotta 2013-ban. Sokak számára meglepő, de az ausztrál edzőnőről, Desly Hillről van szó, aki a holland görkorcsolya válogatott vezetőedzője. Ugyanis az ikrek már álltak együtt dobogón, görkorcsolya Európa-bajnokságon, 300 méteren, hiszen az az eredeti sportjuk – csak az nem szerepel az olimpiai programban.
„Rájöttem: ha meg akarom tartani őket a görkorcsolyának, nem szabad őket visszatartanom” – hangzik Hill edzői hitvallása. „Bele kell mélyülnöm a gyorskorcsolyába is, és azon dolgozni, hogy a kettő kiegészítse egymást.” Ez az edzőnő karrierjének betetőzése is egyben.
És hogy mi az ikrek receptje? Biztatják, húzzák egymást előre. „Ha megfutod azt az időt, amit hat hete, még engem is megverhetsz!” – rázta fel csalódott öccsét Michel a két futam között. Sikerült. A cikk végére érve pedig, azt hiszem, az sem kérdés már, hogy én kinek szurkoltam.
