Ha a többség nem is hajlandó velem kommunikálni, azért sikerült találnom két olyan lányt, akik szívesen jönnek-mennek velem, néha nevetgélünk is azon, hogy melyikük hány százalékig orosz egyáltalán.
Fotó: Europress Fotóügynökség
Velük sétáltam az Olimpiai Parkban, amikor két helyi sráctól útbaigazítást kértünk – persze egyik barátnőm tette mindezt, oroszul. A fiúk pedig nem értették, miért beszélünk angolul: a többiek hitetlenkedve fordították nekem, hogy azon bosszankodtak, miért szórakozunk itt egy olyan nyelvvel, amit ők nem értenek rendesen.
Ez már nekem is sok volt, odafordultam hozzájuk, és elkezdtem magyarul hadarni. Gondoltam, hátha így jobban tudunk beszélgetni. Az arckifejezésük: felbecsülhetetlen, sajnálom, hogy nem fényképeztük le… Aztán persze ők is elnevették magukat, legalább vették a lapot.
