A kitűzött cél érdekében (a legjobb nyolc közé jutás) nem a horvátokat kellett legyőzni a csoportban – írtuk a keddi kijózanító vereséget (30-21) követő elemzésünkben. A csütörtök este esedékes negyedik csoportmeccs előtt tegyük hozzá gyorsan: és nem is a spanyolokat.
Bármennyire fájó, a spanyol csapat játékosai egyenként is jobbak a mieinknél – tán Nagy Lászlót leszámítva –, így játékerejét tekintve messze felülmúlja a Mocsai-féle legénységet. Valero Rivera csapatának játékosai Európa topcsapataiban játszanak, így amellett, hogy a kispadjuk is hosszabb, még a taktikai repertoárjuk is jóval szélesebb.
Nem sok esély van ma este, na, valljuk be őszintén.
De nincs miért keseregni. Végül is az olimpián is úgy lett elődöntős, majd 4. a férfi-kézilabdaválogatott, hogy lejátszott mérkőzéseinek csak a felét nyerte meg – négy győzelem, négy vereség volt a mérleg. Akkor is az volt a lényeg, hogy tudni kell jókor nyerni.
A recept most sem változott. Az egyenes kieséses szakaszba akkor is bejut a Mocsai-csapat, ha a hátralévő összes csoportmeccsét elveszti, így az első igazán lényeges ütközet a 16 között várja Császárékat. Ha reálisan nézzük a világbajnoki mezőnyt és az utóbbi évek eredményeit, négy csapat mindenképpen kiemelkedik: a spanyol, a horvát, a francia és a dán. Utánuk van vagy nyolc közel egyforma játékerőt képviselő alakulat, ha harmadik helyen zárunk a csoportban, nagy valószínűséggel közülük kapunk ellenfelet. No, ott kell hogy helyén legyen a forma, a taktika, a szív és az akarat!
A nyolc között már extra bravúr kellene, de egy mérkőzésen bármi megtörténhet, mint az olimpián Izland ellen…
